Presszó rock

Interpol - Interpol (2010)

2010-09-17T19:12:00.001+02:00

Nyolc éve egy öltönyösökből álló banda kiadott egy lemezt, Turn On the Bright Lights címmel, és azonnal berobbantak a köztudatba. A kritikusok imádták ezt a poszt-rock szenvedést, a Pitchfork szerkesztői modern Joy Divisionnak nevezték (ezt a kijelentést nyilván később visszaszívták, mert ugyan már, ebben a címben semmi eredetiség nincs.), az emberek megcélzott rétege pedig nagyon jól fogadta ezt, és a következő lemezt is. Az Antics 2005-ös debütje után én már úgy gondoltam, hogy innen csak felfele vezethet az Interpol Karrierje, ha nem szúrják el időközben egy David Hasselhoffal közös dallal például. A következő album (Our Love to Admire) már haloványabb minőséggel, de mégis, büszkén hajtott be az emberek tudatába, viszont itt már érezhető volt, hogy a fiúk kibillentek az egyensúlyból, és valami nincs rendben. Carlos Dengler, a banda menőségi csúcsának emelője mindig fenyegette társait, hogy kiszáll a bizniszből, de végül csak most, a negyedik, felemásan sikerült lemez után tette meg.

Az Interpol cím nélküli lemeze árulkodik valamiféle felnövésről, hogy a banda átlépett egy másik korszakba, és most nem pont arra gondolok, hogy Dengler lelépett. Bár érezhetően körüllengi valami a dalokat, valamiféle gyász és hiányérzet, pedig a lemezt még Carlossal vették fel, de már tudták, hogy valami véget fog érni.

Emberből vannak, tehát akármennyire is azt állítják, hogy konfliktus nélkül és a társuk döntését elfogadva váltak el, mindig ott van az, hogy maradhattak volna együtt, csinálhatták volna tovább, és talán minden más lett volna, jobb és szebb persze. Épp ezt érzem Paul Banks-ék esetében.

Az egész Interpol két részre bontható, és pont a felénél van a határ, ami már alapból egy rossz koncepció, mert az első egy aránylag gyors, fülbemászóbb ütemekkel megspékelt csokor, még a második egy vontatottabb, drámaiabb hangvételű dalköteg. Ha mondjuk az album néhány pontján változott volna a hangulat, akár növekedhetett is volna az élvezeti faktor, de sajnos ez nem történt meg.

Ahogy elindítjuk az első számot, Banks kezd minket lassan bevezetni a lemezbe és innen szerintem tényleg felfele ívelt az egész szett. Nyilvánvalóan a klipszámok, a Lights és a Barricade slágernek voltak tervezve, úgyhogy fülbemászóak, ami még említésre méltó, az a Success ködös önelemzése és a Summer Well keserű huncutsága.

Innentől, az ötödik szám utáni gyors váltástól éreztem azt, hogy a banda elindult lefelé egy bizonyos képzeletbeli lejtőn és nem fog megállni a lemez végéig. Ez részben volt csak igaz, mert ugyan nem történik semmi, kicsit monotonabbá válik minden, Te pedig várod az audio-megváltást, de csak a felét kapod. Az Always Malaise keseregve nyit, de a felénél való kiteljesedés megmenti a dalt, a Try It On pedig kis felfrissülést nyújt a lassú ütemek után a pattogó zongora bevezetőjével, hogy aztán a háttérbe szorítsa egy kis elektronikus ütem. Ebből a számból átúszunk a következőbe, de sajnos az All of the Ways sem ad semmit, amitől feldobnám az lejátszómra, vagy ne léptetném át a lejátszási listán. Viszont a finálé (The Undoing) egy csoda dal, akárhogy is nézzük. Kezdetben nyugtatja a hallgatót, hogy aztán jól meg tudjon szorongatni, hogy érezd: mindig van mitől félni. A spanyol betétek rengeteget dobnak az egészen.

Jelen van az albumon egyfajta szomorúság, vagy melankólia, ha mondhatom ezt, ami kicsit lehúzza az egészet, de az üde színfoltok mégsem hagyják, hogy az ember csak úgy kikapja a lemezt a lejátszóból. Persze, ez nem a fiúk legjobban sikerült lemeze, tudnak jobbat is, de egy elkötelezett rajongónak ez is tetszeni fog, csak bizony szoknia kell. (A k betű vérmérséklet szerint cserélhető.)

7,5/10

Egyszer írok egy könyvet, aminek nem lesz címe. Amúgy Sziget 2010, ötödik nap

2010-08-18T00:55:00.003+02:00

Délelőtti indulásunk után nem sokkal Hangmás kezdett el pörögni a kocsiban. Nevezhetjük bemelegítésnek, mert jó pár órával később már élőben néztük Minda Endre kirobbanó táncát. Mint valami elállatiasodott sámán, aki rituális tánccal lincseli magához a közönségét, akik ugyanúgy tánccal, vagy hangos kiáltásokkal viszonozzák a gesztusát.

De egyelőre még a kocsiban vagyunk és haladunk Budapest felé. A fülledt levegő árad mindenhonnan, de ezt csak a rádióból tudjuk, mert a kellemes klíma hidegen tart minket még odaérünk. Frissen fagyasztott áru.

Ahogy délben átléptünk a kapun, már éreztük, hogy újabb felejthetetlen napnak nézünk elébe. Vagy ezért, vagy azért. Mivel volt még durván három és fél óránk az első koncert kezdéséig, így a táskámat egy lángvörös hajú csomagmegőrző lánynál hagytam. A meleg kezdett kikezdeni, folyt rólam a víz, ami egy negyed óra múlva keveredett a ritkásan csöpörgő esőcseppekkel. Itt kicsit megingott a –szó szerint – felhőtlen szórakozásba vetett hitünk, de még pozitívan álltunk hozzá. Nem is lett nagy eső, mindenhova eljutottunk ahova akartunk, viszont utána nem győztünk bujkálni.

Így mászkáltunk össze-vissza, vásárolgatva dolgokat, iszogatva, eszegetve. A kedvenc fröccsös standunknál ülve, egy külföldi hippi srácra figyeltünk fel. Hangos kiáltással eldobta a mobilját, ami ívesen leesett eléje. Mivel nem láttuk értelmét az akciónak, és a pali nem tűnt részegnek, tovább tanulmányoztuk a viselkedését. Lehet, hogy tiltott narkotikumok hatása alatt volt, ezért félttettük, mikor elkezdett felmászni egy fára, ami a padok között magasodott. „Higher, higher!” ismételgette, miközben funky táncot mutatott be. Vagyis karmozgást. Egy reccsenésre néztünk vissza, és láttuk, hogy egy nem is olyan kicsi ág leszakadt a srác alatt, miközben ő egy másikra mászott át. Végül engedett a tisztább elméjű barátainak, lejjebb mászott, és leugrott egy biztonságos mondható magasságból, de földet érésnél megbillent és seggre esett. Röhögve folytattuk utunkat a végtelennek látszó Szigeten.

Már messziről hallottuk a gitárokat, a szintetizátort és az éneket, mire odaértünk, addigra meg már bejelentették, hogy 10 perc és kezdés. Addig pihentünk egy kicsit a fák árnyékában, hogy újult erővel csaphassunk bele a Hangmásba. A négy órás kezdés igazán nem tett jót a hangulatnak, de a banda ezt figyelmen kívül hagyta és olyat varázsolt, hogy körülbelül 300 áll koppant a földön az első szám után. A magával ragadó produkciók nyújtása a professzionalításuk, olyanok, mint egy teljes gőzzel feléd tartó úthenger, ami aztán áthalad rajtad, hogy a lelket kipasszírozza belőled, hogy valami jó érzést hagyjon maga után. Hívjuk kellemes apátiának. Itt találkoztam néhány elbűvölő barátommal, de a koncert után elváltak útjaink. Fesztiváltársammal éhesek voltunk, úgyhogy vadászni indultunk a jobbnál-jobb ételeket kínáló standok között. Végül újra a fröccs részlegnél kötöttünk ki, ahol ettünk-ittunk, aztán sétálgattunk kicsit.

Késve értünk oda az Isten Háta Mögöttre, de még mindig javában játszottak a magyar stoner –metal képviselői. Itt találtam meg az elsődleges kedvenc ipari gépezetemet: az ipari ventillátort (ezzel gondoskodtak a sátorban lévő hideg levegőről). Kis hűsölés után nekiálltunk a fejrázó témának, mert ugye ez az IHM. Ha akarod, ha nem, beindulsz rá, ők termelik az energiát, amit te elhasználsz, mintha az erősítőkből felszívnál egy csomót, hogy bírd a koncert végéig szusszal. Persze világosban, ez sem volt egy olyan feldobó élmény, ehhez sötétség kell meg fények, nem olyan szikrázó napsütés, ami a sátoron kívül uralkodott. Vallatólámpák és füst. Csabának, a gitárosnak ez volt az utolsó fellépése a bandával egy ideig, ami mindenkit elszomorított. Ez sem lesz ugyanolyan…

De most még olyan volt, úgyhogy megejtették a kötelező VHK feldolgozást, az Aláírhatatlan történelmet – szokás szerint – ami zseniális tőlük hallva is.

Itt csatlakozott hozzánk két bájos barátunk, akikkel egy ideig együtt indultunk tovább, de sokszor elváltak útjaink.

Ahogy pörgött az idő, egy kajálda felé tartottunk, de meghallottam a Shoot the Runner semmivel sem összetéveszthető basszusát, így ahogy volt, otthagytam szegény Bencét azzal a felkiáltással, hogy majd a keverő jobb oldalán találkozzunk. Tehát onnan szemléltem a show-t, ami annyira nem volt elsöprő, és mindenki feltűnően csak a slágerekre csápolt. Itt meglepetésszerűen ért, hogy találkoztam a SzigorIgor zenekar felével, aminek 69 000 ember között viccesen jött ki. Egy idő után megérkeztek a kollégák, úgyhogy bevetettük magunkat a tömeg mélyére, ahol azonnal elkezdett rólunk folyni a víz, meg mások verítéke folyt ránk. Már a Kasabianra is rengetegen tolultak a nagyszínpadhoz, főleg külföldiek. Jó kis ugrálás folyt a Lost Souls Forever-re és a Club Foot-ra például, de volt olyan szám, hogy semmi mozgás nem volt körülöttünk. Összességében a Kasabian egy jó koncertet tolt le, de szerintem tudtak volna még ennél is olyanabbat, hogy Uj Péter is megnyalta volna a tíz ujját.

De mindegy is, ment az átszerelés, mindjárt Muse. Na, itt kezdődtek a problémák. A még előrébbjutás nyilván nem volt lehetséges, de megoldottuk nagy nehezen. Itt még fel tudtam venni azt a neon pálcát, ami még hétfő délután is világított. Akkor ott helyben csak az övemre tűztem, később a gomblyukamba, aztán végül a cipőmön kötött ki. Viszont a tömeg hirtelen sűrűsödni kezdett, és már leejteni nem tudtam volna azt a pálcát, mert annyi ember zsúfolódott körénk. Játszottunk olyat, hogy az első 100 sor megdől, aztán vissza, meg ilyesmi, amik még viccesek is voltak egy ideig, de aztán mikor nem történt semmi, csak a pakolást nézitek meg izzadtok, az már annyira nem szórakoztató. Végül szilárdan állva tudtam végignézni, hogy a banda bevonul a színpadra. A hatalmas LED kivetítők felvillództak és az itteni kivetítőkön is gondoskodtak a remek látványról, de mégis mindenki inkább a színpadot nézte, ahol három zseniális zenész nekiállt meghódítani a Szigetet. Röviden: sikerült is nekik. Vegyesen játszották a számaikat, kaptunk a The Resistanceről is, de inkább az az előtti albumokhoz nyúltak vissza. A koncert felénél már el voltam ázva az izzadságtól, de egyszerűen nem bírtam elmenni onnan, pedig még a Yeasayert meg akartam nézni. Folytattam tovább az ugrálást, de egy könyök úgy gondolta, hogy a 14-15. csigolyáim közötti hely tökéletes lesz neki egy pillanat pihenésre, úgyhogy kicsit kijjebb akartam mászni a tömegből, mert elég érzékenyen érintett a dolog. Engem is, meg a gerincemet is.

Nehézkés volt kijjebb jutni, de sikerült, csak egyszer ütköztem akadályba, egy 190 körüli srácba meg a haverjába, akik nem voltak olyan segítőkészek. Csak arra tudtam menni, úgyhogy próbáltam magam áterőltetni köztük, de semmi. A két colos között meglátott egy lány és kinyújtotta a kezét. Én megfogtam, ő meg egy erős rántással át is hozott, ami az esetemben nem nehéz, mert a legkarcsúbb nő ismerősöm is többet nyom nálam (És most ebben semmi taplóság nincs, csak bemutatom, hogy így vagyok felépítve. Genetika.), ergo mikor meghúzott, én zászlóként suhantam oda. Mivel messziről ismerősnek tűnt, a „Jól vagy?” kérdését hallva átöleltem. Micsoda kedves gesztus!

A döbbenet akkor ült ki az arcomra, amikor jobban szemügyre vettem. Mégsem volt olyan ismerős, mint gondoltam. De mégis!. Még jó néhány hosszú másodpercig néztük egymást így, ami ugyan kellemes volt, de mégis az járt a fejemben, hogy „Tudom, hogy ismerlek... :|” Én elengedtem a vállát, ő is a derekamat és csak néztünk egymásra. Ő ocsúdott fel előbb: „Rosszul vagy?” Felnevettem, és a térdre támaszkodva pihentettem kicsit magam, közben megrázva a fejemet.

„Nem, dehogy, nincs semmi baj.” Mosolyogtam, majd miután kicsit normalizálódtam, készítettem pár képet, meg talán egy videót, már nem emlékszem. Védőangyalom kicsit előrébb jutott az embertömegben, de még egyszer hátranézett, és elmosolyodott. Lehet a roncs kinézetem mulattatta, vagy csak töretlenül kedves akart lenni. Viszonoztam a gesztust, majd tovább törtettem hátrafelé. Megvolt a pihenés, most már nem lehet abbahagyni, ki kell jutni és folyadékot szerezni! Út közben találkoztam Kékkel, aki konkrétan „egy állatnak” nevezett, mikor megmondtam neki, hogy onnan előröl jöttem most ide, mert Ő be sem ment a heringek közé, inkább kényelmesen ivott ott a korlátnál és nézte a showt.

Gyorsan felkaptam egy vizet és egy sört, és egy pár perc ülős pihenő után a terepet nem kímélve rongyoltam át Yeasayer-re az A38 színpadhoz. Amit láttam, az egy hihetetlenül profi banda olyannyira lenyűgöző koncertje, hogy szinte már megható volt. Chris Keating egy lenyűgöző frontember, nem csoda, hogy a közönség megőrült érte. Amikor odaértem, pont az újabb számokat kaptam diszkréten az arcomba tolva a sötétvörös fényekbe burkolódzó bandától. A könnyeim potyogtak a búcsúnál és bőszen emlegettem a Sziget szervezői iroda minden kedves dolgozójának az ősi foglalkozást űző női felmenőjét, hogy hogy volt pofájuk a Muse-al egy időbe rakni ezt a remeket.

A „repülőgép hangár” előtt - ahogy Chris nevezte a WAN2 sátrat - vettem egy sört és úgy indultam tovább a Red Hotnak keresztelt építmény felé, ahol várt a Tesco Disco. Ahogy odaértem a parkettre, két kezemet kitárva jeleztem Pipónak, hogy ehun vagyok, megérkeztem. Kicsit elbeszélgettünk az aznapi programokról, aztán ő elindult, hogy partit csapjon, én meg leültem kicsit pihenni az egyik napernyő alatt, hogy ne tűzzön annyira a holdfény. Lassan megérkeztek a többiek, de végül Bencével maradtam, aki egy gyors átöltözést vitt végbe, mert a pólójából csavarni lehetett az izzadságot. Jó volt a Muse vége is, azt mondta. Miközben a kollega egy fél liter vizet rekordidő alatt hajtott magába, a Tesco Disco elkezdte sugározni a jeleket a sok indie-hipster-vagy éppen csak bulizni kívánó fiatalnak, akik jöttek is szépen, kisebb-nagyobb csoportokban. Fél óra alatt egy nyüzsgő hangyabollyá vált a tánctér, és csak sokasodtak, a zene mindenkihez eljutott. Még hallgattuk kicsit kecske válogatott setlistjét, közben pedig kipihentük az este fáradalmainak egy részét.

Újult erővel indultunk neki a sötét Szigetnek, hogy megkeressük a csomagmegőrzőt, ahova a táskámat leraktuk. Nekem dunsztom nem volt róla, hogy hol is van, de Bence célirányosan törtetett előre, követve a sárga köves utat. Nyilvánvalóan egyikünk sem tudta hová megyünk, de egy kis séta belefért a remek, kicsit hűvös időben. Aztán végre, meglett, gyorsan leadtam a kis kártyámat, hogy megkapjam cserébe a csodaszép zöld táskámat, amiben benne volt az életmentő pulóverem. Most így utólag belegondolva, jó pár grammot be tudtam volna vinni benne, mert csak megtapogatták kívülről a táskát. Több mint tizenkét órán át szagoltam azt, hogy más szép méretes cigiket szív, de nem volt pofám odamenni, mert cserébe semmit sem tudtam volna adni. Mindegy, ez legyen a legkisebb baj, gondoltam, és felöltöztem, majd felfújtuk a gitárjainkat a kollégával, és leültünk egy füvesebb területre, a kalapot kitettük elénk, és gitározni kezdtünk. Mindenkitől csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, de aprót nem, úgyhogy továbbálltunk. A bazársoron futottunk össze Lovasi Andrással, aki nagyon sietett valahova, úgyhogy ráhagytam.

Na, itt baszott be a ménkű.

Irtózatosan elkezdett esni az eső, úgyhogy minél előbb menedéket akartunk találni, de a bazárosok inkább kitessékeltek minket finoman, minthogy azt mondják: „Jaj, hát itt akartok meghúzódni? Jól van srácok, gyertek, nézzetek körül, van rengeteg jó lemezünk. Kicsit szűkösen vagyunk, de legalább nem ázunk igaz?”

Egy cigisvagon nyújtott menedéket, ahol már vagy tizenöten álltak, de még épp odafértünk. Csak nézegettük az embereket, ahogy futnak vissza a sátrukhoz, vagy csak ráérősen sétálgatnak félmeztelenül valami kajálda felé, vagy éppen sört kutatva. Felhívtuk a Szállítónkat, Zolit, hogy mi újság, lehet, kicsit előbb igénybe vennénk a kocsit, mint gondoltuk. A cikázó villámok sorban csaptak le a messzeségben. Még álltunk itt egy ideig, aztán végül elindultunk. Bence becsatlakozott pár olaszhoz, akik egy farostlemezt a fejük fölé tartva indultak útjukra. Egy ideig legalább nem ázott annyira. Végül egy éppen záró pultnál vártuk ki az eső legvégét, hogy aztán újra elindulhassunk utunkra. Egy kis pihenőt iktattunk be az egyik forgalmasabb út mellett, egy fa kerítés segítségével. Fél óra ülés után az ember feneke rohadtul tud fájni, de padot meg amúgy sem találtunk volna. Zoli nem válaszolt, úgyhogy még vártunk kicsit. Tudtuk, hogy elaludt a kocsiban, úgyhogy nem aggódtunk.

Még egy negyed óra üldögélés után egy aranyosnak – és eléggé faszkésznek – tűnő punk-rocker lány jött oda hozzánk. Próbálom felidézni a beszélgetést.

Punker: Hi, do you speak english?

Én és Bence: Yeah, ofcourse… (Kicsit megzavarodva)

P: Fantastic, listen, I lost my bag, and i don’t know where it is. Did you saw a lost bag? Can give me some ideas where to look?

Én: Well… you need to go to the Lost&Found, it’s not very far from here…

B: Yepp, you need to try there, that’s your only hope, I think.

P: -értelmetlen dolgok arról, hogy mennyire elbaszta az egészet.-

Én: Amúgy te tudsz magyarul?

Punker: Ja, eléggé.

Na, itt mentem ki a hajból.

Annyira tudtam, hogy magyar, lesütött a csajról, de gondoltam talán mégsem kéne ezzel kezdeni, mert ha francia, akkor meg hülyének néz. Azt meg nem akarjuk ugye Vincent? Persze, hogy nem.

Elláttuk tanácsokkal, hogy merre keresse, menjen vissza az útvonalon, ahol jött, és nézze meg a talált tárgyas pultnál, de többet mi sem tudtunk tenni. Azt mondta, hogy az Auchannál még megvolt, ami a szigettől egy jó kilométerre van. (kb.?) Aztán bejött a szigetre és valakinek odaadta, vagy elhagyta, vagy ilyesmi. Mondtuk, hogy lehet, hogy ottmaradt az ellenőrzőkapunál, aztán beszélgettünk kicsit, további szép estét kívántunk, meg sok sikert a kereséshez, aztán elindult, követve az útpadka vonalát, néha kicsit korrigálva delíriumos mozgásán.

Mi vettünk még egy koffeines üdítőt, hogy stabilizáljuk az eléggé lelankadó folyadékszintünket meg az éberségüket, és kevés erővel, de sok szomorúsággal sétáltunk ki a kapun. Ennek is vége van.

U.i.: Közben kiderült. Ismertem. Ezúton is köszönöm. :D

Guerilla Radio

2010-04-01T22:29:00.001+02:00

Presszó Rock Rádió - Holnap este (péntek, 20:00 és 21:00 között start)

Figyeljétek a facebookot, a twitteremet, vagy a blogot a rádió linkjéért majd.

Itt érintkezhettek velünk

http://www.tinychat.com/presszorock

A szokásos rock'n'roll.

Lemezajánló

2010-03-09T21:34:00.000+01:00

De régen volt már amikor ilyet írtam! Úgyhogy most, Béláim az úrban, megkapjátok az adagot, régi és új lemezekből, de kegyetlenül.

Poniklo - Poniklo

A feloszlófélben lévő amber smith eléggé magára vonta a magyar zenei világ tekintetét, így a banda zenészei által alapított zenekarok (vagy amelyekhez becsatlakoztak) is kaptak néhány mondatos említést helyeken, egy idő után meg már simán reklámozták őket, ahogy kell. Ugye ilyen a The Twist, ahova Oszkár ugrott, és az újonnan alapított Poniklo, Poniklo Imre projectje. (Imrével együtt zenél Bátor Bence is, tehát ő sem maradt banda nélkül) Mindegyikben látok fantáziát, ezt hozzáteszem.
A MüPás koncert másnapján, estefelé, Imre piacra dobta szólólemezét, ami megkapta az illendő fogadtatást, de azért mindenki többet várt. Emberek, jó ez a lemez, csak a magyar szövegek szokatlanok Imre szájából, valamint lenne néhány dolog, amit csiszolni kéne rajtuk Az album néha kapkod, kapálódzik a stílusok között: egyszer erős alternatív rock, máskor csilingelő indie-szerűség, aztán ugye ott a Pécs Blues, ami tök jó, mert a szövegre van kihegyezve, és igazából nekem tetszik úgy ahogy van, meg hát amilyen sokrétű a lemez, el is fér. Sőt, igazi történéseket dolgoz fel, ami még életszerűbbé teszi. Bár a zenész maga nyilatkozta pár éve, hogy nem tud fiktív dalszövegeket írni, tehát igazából (majdnem?) mindegyik egy emlék, most már zenévé alakult múltdarabok. Bírom még a pozitív témák megjelenését a dalokban, mint például az Éjjelben, egyszerűen feldob.
Imre szeret üzengetni, amit meg is tesz a Fel a fejjel Kristófban, vagy a Tomiban. Ezek a számok pozitív csalódások voltak számomra, örültem, hogy nem csak lógnak a levegőben. A Mi leszünk a kivétel egy The Strokesra, a Ha lesz még tavasz pedig Radioheadre vagy amber smithre emlékeztet, ami ugyan nem zavaró, de második hallgatásra kiütközik.
Összességében ez egy remek lemez, és azokat a kis hibákat sem lehet felróni a művésznek, amik vannak, mert ugye ez az első. Lehet, hogy most fogjuk végignézni, hogy Magyarországon talán egy normálisabb indie banda alakul ki... amink már rég nem volt.

Black Flag - Damaged

Henry Rollins apánk beugrott a punkszekérbe, hogy aztán jó pár évig sikeresen koncertezzen a Black Flaggal szerte amerikában. Ez a '81-es lemez talán a legkifejezőbb a Flag alkotásai közül, mert ez az a kibaszott nyers punkhangzás amit az emberek kerestek a nyolcvanas években, ebbe menekültek a mindennapi szar elől, kitöltötték a frusztrációjukat a tánctéren.
Az egész album sok mindenen megy keresztül, rengeteg mindent meglovagol: egyszer virgonc, célzok itt a Six Packre, vagy a TV Partyra, ahol a bebaszás és a szórakozás a kulcsa mindennek, másszor pedig teljesen komolyra veszi a hangot, mint a Police Storyban, és amin először csodálkoztam amikor a kezemben fogtam a lemezt, az a szenvedés megjelenése volt, például a Depressionban, vagy a Life of Painben. Az X generáció utolsó leszármazottai és az Y generáció fiataljai keresték a kiutat, megzenésítették és puff, így lett a hardcore szcéna egy darabjának apró része.
A segg egyszerű hangszerelés a hardcore punk védjegye, aminek ez a banda pont mestere volt, mert megunhatatlan basszusfutamokkal és gitárriffekkel jutalmazták meg a pogozó népet, épp ezért lett akkora sikerük anno. Persze a vad színpadi fellépés megrémítette a konzervatív szülőket és az éppen aktuális koncertállomás városatyáit is. Az érkezésükkor néha még a helyi lelki pásztort is kirendelték, várták a nagy kirobbanást, hogy az a csapat suhanc kirobban a buszból és szétcsap mindent.
Ehelyett, megérkezett egy kisbusz, amiben, pár sovány, vegetariánus arc kucorgott.
Na, ők voltak a Black Flag.

Does It Offend You, Yeah? - You Have No Idea What You're Getting Yourself Into

A nagy fesztivál szülővárosából származó readingi banda a dance-punk stílus élén segít a zászlóvivőknek az előretöréshez, mert ugye ezek a zenekarok eléggé megsokasodtak az utóbbi pár évben, de mégis, a DIOYY az egyik - megkockáztatom - legjobb a műfajon belül.
2008-ban ők voltak a kilencedik leghallgatottabb banda a last.fm statisztikái szerint, ugyanebben az évben jelent meg ez a lemez. Dominál a basszus és a szintetizátor, sőt, szinte mást nem is lehet hallani, pedig a háttérben ügyesen lavíroz a dob és a gitár is, csak amolyan mellékszerepet kaptak ebben a projectben, persze némelyik számban erősen megjelennek, ezért soha sem marad egysíkú a lemez. Ügyesen kombinálják a rockot a szintipoppal és az electroval (Meg a rave-el! Meg a rave-el!), de tényleg, nagyon tudják, hogy mi a helyes elosztása a műfajoknak. Ékes példa erre a Dawn of the Dead című szám, ahol megférnek a rockos riffek, a régi szinti hangok és a lágy basszusgitár alap. Igaz ami igaz, a számok néha követhetetlen kavarodásba torkollanak, de olyankor hirtelen visszacsapódnak valami folytatásszerűségbe, felveszik a fonalat ott, ahol abbahagyták. Külön érdekesség, hogy a Let's Make Out címűben a másik kedvenc bandám, a már sajnos feloszlott Death From Above 1979-ból érkezett Sebastien Grainger vokálozik, ami kellemes meglepetés azoknak akik ismerik, akik meg nem, azok eldönthetik, hogy élvezik-e Grainger üvöltözését és erőből éneklését, vagy nem.
Ami még pozitív szempontként felírható a banda táblájára, hogy az instrumentális számaik sem unalmasak, hanem hordozzák ugyanazt az energiát és dinamizmust, amit az egész lemez. Tehát az ember nem fog eltespedni két dal között, mint néhány előadónál.
A banda ez mellett remixelt egy rakás sikerzenekarnak (The Raconteurs, Muse, Bloc Party, White Stripes), és fellépett számtalan neves fesztiválon. Sokan hasolítgatják őket a Digitalismhoz, vagy a Musehoz, de szerintem inkább a Digitalismhoz állnak közelebb, meg persze van egy tagadhatatlan Daft Punk vonal, ami áthalad az egész munkásságon.
Elvileg idén jön az új lemez, meglátjuk, hogy mit hoztak ki belőle a srácok.

Fonogram 2010

2010-02-11T23:42:00.000+01:00

Tegnap szép csendben lezajlott a Fonogram díjátadó gála, a szokott rendben, mínusz egy rendőrnek járó díj átadásával.
Most nem arról van szó, hogy én itt bárkit is lenéznék, de szerintem Magyarországon nincs olyan kifejlett zenei élet, mint... bármely más országban, így ezt a díjátadót sem tekintettem többnek egy félig értelmetlen eseménynél. Szép-szépm hogy a szándék megvan, és hogy olyan zenekarokat is jelöltek, mint a Turbo, az Erik Sumo Band, Rutkai Bori, stb., de voltak számomra meglepő dolgok.

Az év hazai modern pop-rock albuma
ANTI FITNESS CLUB - Lélekzet (Magneoton)
KOVÁCSOVICS FRUZSINA - Fuss el végre (EMI)
MAGNA CUM LAUDE - 999 (Magneoton)
PÉTERFY BORI & LOVE BAND - 2 (Megadó)
TURBO - Turbo (Mamazone)

Most ez itt például cifra az AFC és a Kovácsovics páros miatt. Meg maga az, hogy a Turbot pop-rock-ba helyezték, kicsit sántít.

Az év hazai felfedezettje
KIRÁLY VIKTOR (Magneoton)
MASZKURA ÉS A TÜCSÖKRAJ (CLS Music)
ODETT ÉS A GO GIRLZ (CLS Music)
SP (Gold Record)
SZIRTES EDINA MÓKUS (Sony Music)

Ez olyan no komment. Mondjuk nem szólhatok be, ezt termelte ki kis hazánk.

Az év külföldi alternatív albuma
GOSSIP - Music For Men (Sony Music)
MANIC STREET PREACHERS - Journal For Plague Lovers (Sony Music)
MUSE - The Resistance (Warner Music)
TORI AMOS - Abnormally Attracted To Sin (Universal Music)
WHITE LIES - To Lose My Life (Universal Music)

Én például a Gossip-MSP-White Lies trió bármelyikét elfogadtam volna, de valahogy a Muse lemez annyira nem nyűgözött le. De szerintem a három említett banda tett le egy ugyanolyan jó lemezt az asztalra, mint Bellamy-ék, persze ez az én véleményem, meg rohadtul nem eget rengető probléma az, hogy egy magyar átadón a Muse-t nyert egy díjat, mert itt kb. semmi jelentősége.

És akkor itt zárjuk le a panaszládát, mert a végén elkezdem a "senkiháziak kezében van a popszakma" dumát, és akkor senki sem menekül.
Nemsokára már tényleg várható egy nagyobb kritikatömeg, csak még félkész, holnap pedig Péterfy Bori lemezbemutató koncert (@pécsiestcafé), ami után bátorkodok, majd lemezkritikát írni az új albumról.

Sokat kéne pótolni

2009-12-08T23:47:00.001+01:00

Hja, de én vagyok a hülye, hogy nem blogolok rendszeresen, ha egyszer tudom, hogy ez itt van és információt kéne, hogy szolgáltasson.

Na, de akkor kezdjük az elején, például ott, hogy írok két kis "újságnak", ebből az egyik az iskolai lap, ami úgy működik, hogy...sehogy, aztán van a Pécsi Középiskolások Magazinja (innentől PKM), ami működik-működik, de nem maga a tökéletesség. Persze egy ingyenes pár ezer példányszámban megjelenő valamitől mit vár az ember ugye, de szerintem lehetne mit javítani rajta. Mondjuk nem tudom, hogy az hogy jönne ki költségek terén, úgyhogy lehet jobb, ha nem szólok bele. Végül is hirdetésekből tartják fel magukat, ami elég jól megy, az egész a Varga Média tulajdona. Két lap az EKF 2010 irodáé, a hirdetésért cserébe támogatnak is minket. Ez így mind szépen hangzik persze...

A tördeléssel durva gondok voltak a novemberi számban (a cím fölé csúszott egy-két szó, a tartalomjegyzék az októberi volt, csak más háttérszínnel), ami nem tudom minek volt az utóhatása.

De lényegtelen is, sok minden lettem túl még ezeken kívül az utóbbi... két hónapban?

Ugye koncertek terén mindjárt ott van, a Müpában lezajlott utolsó amber smith buli. (tudom, tudom, csak szünet, de akárhogy reménykedek a visszatérésükben, mindig csak az jut eszembe, hogy " ennek már fakereszt". Elnézést kérek.)
Nos, ilyen bulit tőlük még soha sem kaptam ajándékba, az biztos. Ez volt a legtökéletesebb as buli az életemben. Már az elején lejátszott kis film is meghozta a hangulatot, hogy aztán a koncert első száma - a kb. 30-ból(!!!) - felkavarja a teremben eluralkodó szelíd nyugodtságot.
A koncert mindjárt feloszlott három részre, amiből az első egy laza bemelegítés volt, vegyes számokkal, de például előkerült a My Final Plea is, amit sokan hiányoltak már a setlistekről.

Aztán az elektro-akusztik szesönben olyan gyönyörű dalok sodorták a közönséget, mint a régebbi Pete and Julie, vagy az Emlékem, és az újabbak közül Coded. Ezt mind Vesztergombi Dáviddal, a csellós mesteremberrel karöltve követték el, aki már többször besegített az akusztikus estjeikbe, és ez átlagban nem kicsit dobott a preformanszok összhangzásán, most sem volt máshogy.

A harmadik, és nagy sajnálatunkra, egyben utolsó részben előkerültek az újabb dalok: Hello Sun, Introspective, Time, Brazil.
Az egész koncert alatt (legalábbis a második blokk utáni pár szám alatt még mindig) arra gondoltam, hogy Zoli hol marad? A Kőváry? És egyszer csak megjelent, mint aki most lépett le egy Nikki Sixx hasonmásversenyről, igen: Zoli megérkezett.
Na, onnantól még nagyobb volt a zúzás, mint eddig. Kőváry bácsi mindig is amber smith tag lesz a rajongók számára, mivel valamilyen szinten, szinte nélkülözhetetlen a zenekar hangzásából, valamint imidzséből, ami a szorgos hallgatóknak érződik is a koncerteken. Most ezzel nem azt mondom, hogy Faragó Tomi nem kurva jó gitáros, hanem azt, hogy más, de elfogadom/szertem, mert Ő is visz egy új színt a bandába. Meg a Nemjuciban és a The Puzzleban is csodát művel.
Természetesen visszatapsoltuk a fiúkat, hogy nehogy már ennyi legyen az egész, mert idegbajt kap az a pár száz ember, aki ott ül. Úgyhogy egy kemény sok számos ráadást csomagoltak nekünk hazafelé, olyan szépségekkel, mint az Egri János(!) Select all, valamint a zárószám, a Holograms...a csúcspont, az abszolút elszállás, a Zenébe betekintés.
Se a hangszerelésre, se a látványra nem lehetett panaszunk.
Öt ember hangszerekkel támadt nekünk, és olyan emlékeket hasítottak belénk, hogy ott is fognak maradni, örökké.
Köszönjük.

A másik kiemelkedő zenei élmény a Pécsi Est Caféhoz kötődik, valamint a the Kolin és a Hangmás nevű zenekarokhoz. Erősen fokoztuk a hangulatot, amikor ismerős arcok jöttek sorban, aminek tökre örültem. Volt aki képes volt kétszáz kilométert utazni azért, hogy ezen neves happening résztvevője legyen, ami szerintem figyelemreméltó kitartásra és akaratra utal.
A pultnál üldögélve észrevettem, hogy egy SZTK-keretes szemüveggel felszerelt, jóképű fiatalember lépett be az Estbe, majd őt követte Pipo, FeriGeri és Márkó. Elkezdtek bepakolni, minden rendben ment, alakult az este. És egyszer csak Jimmy! Mondjuk láttam Márk arcán egyfajta nemtetszést, de ezt betudtam a kevés jelenlévőnek. Még intim tornázott is egy remeket, csak most, csak nekünk. A the Kolin koncertjét még nyugodtan néztük végig, de aztán amikor a Hangmás kezdett el mozgolódni, muszáj volt a színpad elé törni (ami igazából nem volt nehéz a kevés résztvevő miatt). És úr-isten, hogy mi volt ott.
Egy konkrét audiovizuális orgazmust ajándékoztak nekünk a sötét emberek. Hiba nélkül letoltak egy olyan szettet, ami után egy rajongó/zenekedvelő megnyalhatta mind a tíz ujját. Kedvességük határtalanságát kihangsúlyozandó, hogy nem kellett sokáig kérlelni őket, hogy ráadást adjanak (ami kb. 3x történt meg, ha jól emlékszem), aminek kifejezetten örültünk. A buli végét a Tesco Discora való lötyögés tette ki, de az meg azért volt jó, mert Kecske és Pipó embertelen jól rakosgatta a számokat egymásra aznap.

És akkor még a Szigetről nem is meséltem...
Villámajánlók, meg teljes nagy kritikák-ajánlók is várhatóak a közeljövőben, remélhetőleg holnap mindjárt pár darab.

Let's drink vodka 'till our limbs start getting loose!

2009-11-09T22:36:00.000+01:00

Help She Can't Swim -

Fashionista Super Dance Troupe

Lehet elegetek van az indie rock bandákból, de ezt muszáj bemutatnom. (:D) Ez valami más, valami erőteljesebb, valami eredetibb, mint a többi.

2003-ban verbuválódott egy négy tagú zenekar, akik mindjárt egy csöppet... érdekes, névvel álltak elő. Southampton ködös klubjaiban kezdték, és már azelőtt kiadtak egy csomó single-t, mielőtt egy major kiadóhoz szerződtek. A londoni Fantastic Plastic Recordsnál már olyan bandák is voltak, akik már azért értek el sikereket, például a Guillemots és a híresebb The Futureheads. (2007-ben a kiadót felvásárolta a Universal)

Lényeg a lényegben, hogy miután leblokkoltak, gyorsan kiadtak egy EP-t, aztán jöttek a nagylemezek. Az első a 2004-es Fashionista Super Dance Troupe.

A számok kevesebb, mint három percesek, tehát nem várhatunk lírai dalszövegeket. Csak egyszerű art rock ez, hardcore-ral vegyítve, bár az art rock talán kicsit túlzás esetünkben. "Artcore", hmm. Ezek mellett popos elemeket is tartalmaz, legalábbis ezt állítják a bandatagok, amit a billentyűs részek néha megerősítenek. De ha már itt tartunk, tartalmaz nyomokban electro-t és punkot is.

Tudnám még a kicsit frissebb és még élő Dananananakroyd fight popjához hasonlítani a stílusukat, de inkább térjünk át magára a lemezre.

Ugye a számok legrosszabb esetben másfél, legjobb esetben 3 percesek - az utolsó "Apples" című kivételével - így elég gyorsan ledarálnak mindent, a gyorsaságon és az odavágáson (piszkos gitárhang, üvöltés-sikítás helyenként, erős dob) van a hangsúly. Ez így mind szép és jó, de az igazság az, hogy negatívumnak tudom felróni azt a rohadt kaotikusságot ami néhány dalban van jelen van, így néha elviselhetetlenné teszi. Mert mértékkel szép pár másodpercig, vagy a Radiohead előadásában, de ha két gitár, a billentyű és a dob is egyszerre szól, de valami olyan hatalmas káoszt csinálva, hogy az már hallgathatatlan, az már NEM MENŐ. Ilyen jelenségre tök jó példa a Sensitive Youth szám pár része, ami idegállapot levezetésére remek, de ha csak úgy bedobod a lejátszóba, lehet annyira nem fogja elnyerni a tetszésedet. Szerencsére ilyen nincs sok a lemezen, örülhetünk, kussolhatunk, hallgathatunk és ugrálhatunk rá.

A kirobbanó energikusság végig jelen van a lemezen, ám az ének néha azt sejteti, hogy kétségbeestek és ezt a dalszövegek is megerősítik. Paranoid, beteg módon rímelnek, és minden előkerül, ütnek akiket érnek. Általában amikor az énekesnő veszi át a frontember szerepét, akkor ott mindig szóba kerül az elszállás valamitől, aztán néhány ruhadarabtól megválás. Ilyen például a Yr The One, ami lassan indul, de ahogy telnek a másodpercek, és a szám felénél olyannyira begyorsul, hogy csak kapkodod a fejedet, esetleg már az ütemre rázod.

A billentyűk sajnos néha csak a tételek elején kerülnek elő, hogy lazán elvesszenek a gitárok, az ének és a dob hangja mögött. Igaz, néha lehet hallani, de akkor is csak a lassabb számokban/lassabb részeknél a számokban. A lassabb dalokra egy példa a My Own Private Disco, ami mint a címéből is olvasható, egy kicsit jobban ráfókuszál az elektronikára. Na, ez az a szám, ami egy kicsit popra is emlékeztet az ének-vokál részek miatt.

Érdekesség még, hogy néhány dal érezhetően fokozódik, ami megmutatkozik a hangerő emelkedésében, az egyre erősebb gitárokban és vokálokban, valamint a gyorsuló tempóban. Pl: Boy Toy

A másik véglet meg a hullámzó menet, ami magától értetődően egyszer lágyan visz magával, aztán fog, és bedob a tömegbe, hogy éld túl magad a zúzást, ilyen a Are You Feeling Fashionable című szám is, amiből single is készült anno.

Összességében egy kivételesen jó zenekarral volt dolgunk, az egyetlen probléma az, hogy egy éve feloszlottak, személyes okok miatt. Inkább koncerteken domborítottak, és nem a lemezeiken, de elég mély nyomot hagytak az angol indie színtéren, bár emlékük kezd halványulni.

Én személy szerint, egy újabb kedvencet találtam bennük.

Kösz a figyelmet, legközelebb megpróbálok valami összeszedettebbet.

Az orosz nők is szeretik

2009-10-19T23:21:00.006+02:00

Electric Six-

Fire

"Do you like Electric Six? God, really?! Whats your favorite song? Yeah! Danger, danger, high voltage..."

Körülbelül így zajlott le a beszélgetés köztünk és egy szigetlakó között a fesztivál utolsó napján, valamikor éjszaka. Mind kicsit vakon voltunk már, de ez nekem nagyon kellemes emlék maradt. :D

Tehát, egy szexi detroiti hat fős osztag, akik szeretnek provokálni, koncerten és azon kívül is. Szinte süt a lemezről a huncutság.
Ha be kéne határolnom a stílusukat, nagy gondban lennék, mert ők azok a tipikus "ezt-próbáld-meg-besorolni" banda, akik annyi mindent kevernek a zenéjükben, hogy képtelenség rájuk erőltetni akármilyen genre-t is. De felesleges is, hiszen a sok vegyítésből nem születtek eddig rossz dolgok, legalábbis az ő házuk táján.
Mondjuk dance-punk. Plusz/mínusz egyebek, számtól függ éppen mi.
1996 óta léteznek, viszont az első lemez - bemutatónk tárgya - csak 2003-ban jelent meg, addig "The Wildbunch" néven működtek, de ezt a nevet dobniuk kellett egy azonos nevű helyi trip-hop banda miatt. A Wildbunch fel is oszlott a 90-es évek végére, úgyhogy Dick Valentine (Tyler Spencer, énekes) újra összehozta őket The Dirty Shame néven, ennek az átalakult változata az Electric Six. Valamikor 2000 körül felvették az első számot, ami később a Fire-ra is rákerült Vengance and Fashion néven, emellett felvételre került a Danger! High Voltage! is, ami hatalmas sikereket ért el, főleg az Egyesült Királyságban. Viszont jött egy kis félreértés-gubanc, mert mindenki azt hitte, hogy Jack White énekel a számban, amit a banda és White is tagadott.
Tehát 2003-ban megjelent a Fire, a Danger!... mindjárt a toplisták élén startolt, és a Gay Bar című szám is eléggé népszerűvé vállt fülbemászó gitárfutamával és dallamával. Az egész lemez is felkerült több "best of" listára, chartokra.
Az album felvétele után sokan leléptek a bandából, de hamar pótolva lettek az üresedések, így 2004 tavaszán már újra koncerteztek.

Maga a lemez olyan számokat tartalmaz, amik simán táncolhatók, más esetben ugrálhatók, tehát bulikra van készítve. Ezt mondjuk egyszer ki is próbálnám valami zsúfoltabb helyen, kíváncsi lennék a reakciókra amikor valaki betolja az albumot.
A dalok szövegeiben nem is olyan ritkán esik szó politikáról, fasizmusról, és katonai erőkről/militarizmusról, a fiúk képzeletben/szavakkal mindenkinek az orrára rákoppintanak. Mondjuk néha már a dalcímek is sejtetnek valamit, mint például a Dance Commander, vagy a Nuclear War (On the Dance Floor). Kifiguráznak mindent, bár ez néha sértő lehet másokra tekintve, ami ugye a zenekart veszélyezteti, bár ha eddig nem volt semmi probléma...

"You must obey the dance commander"

Egyébként érdekes, hogy menni mindent vegyítenek a zenéjükben, mondjuk az Improper Dancing esetében, ahol dance-FUNK-os hangzást kapunk erőteljesen az arcunkba, de úgy, hogy már jól esik. Sodor, ugrálásra késztet, ott akarsz lenni a koncerten, feltöltődsz. A szemernyivel lassabb-lightosabb tétel az I Invented the Night. Itt megpihenhetsz, ahogy Dick és a szinti hangja szétúszik a szobádban/teremben. Ebben a számba is becsúszik egy kis riffelgetés meg szólózgatás, de nem olyan mértékben, mint mondjuk a She's White-ba. (Hasonló még az utolsó előtti szám, az I'm the Bomb.)
Aztán ugye vannak rockosabb tételek, mint a Naked Pictures (Of Your Mother), ahol egy szemernyi elektronika sincs, csak kőkemény odamondás, valamint arcleszakítás gitárral. A szóló külön ki van emelve, ott figyelni kell, különben baj. A dalszöveg nyomokban adja az ívet a háborús veteránoknak, és a kőkemény őrmestereknek.
A szólók, a szólók, igen, néhol segg egyszerűek, de mégis varázslatosan dallamosak, csak úgy pattognak a hangok.
Az utolsó szám a Nuclear War teljes ellentéte, egy szószátyár, lassú, elektronikus tétel, ami csak a háromnegyedénél kap némi gitáros támogatást, de ennyi ez egész. Amilyen sok a szöveg, annyira komolytalan is, bár vannak benne szép gondolatok.

"Be all that you can be
Just as long as you are free"

Amit én hiányoltam az Electric Six zenéjéből, az a basszusgitár erősebb megszólaltatása. Persze, hallani, néhol erősen is, de általában marad az ének-gitár-dob dominancia.
A srácok pofátlanok, ami szerintem kell nekik, mert különben nem lenne ilyen íze a számoknak, hiányozna belőle a rímes odamondogatás.
És akkor jöjjön a klip, amiben sok helyen belekötöttek, de érdekes, hogy inkább a szövegébe. (Én először az MTV-n láttam, amikor még europe volt nálunk is, és nem ezeket a szarokat adták, mint ami most megy. Lehettem olyan tízen-egynéhány éves, lényegtelen, de még mindig emlékszem, hogy a nem kívánatos szavakat nem kisípolták, hanem stílusosan, korbácsütésekkel helyettesítették :))
Enjoy.

I can't stand the sound of The Velvet Underground!

2009-10-18T02:09:00.001+02:00

Art Brut -
Bang Bang Rock & Roll

Kezdjük ott, hogy én úgy ismerkedtem meg ezekkel a deptfordi fiatalokkal, hogy let...legálisan megvásároltam egy lemezüket, és csak úgy ott hagytam pihenni a polcomon. (Így voltam az amber smith rePRINT-jével is.) De aztán egyre több cikket olvastam a különleges erejükről, amivel megsuhintják a kritikusok és a közönség szívét is, muszáj volt elővennem. A lemezt, mármint.
Mondhatni első hallásra belehabarodtam a zenekarba, magával rántott a nyers erő, amivel mindjárt az első számban belecsaptak a húrokba. Formed a band, szerintem nem is kell többet mondani, hogy miről szól a szám. Taglalja, hogy ők bizony alapítottak egy bandát, ami be fog kerülni a Top of the Popsba, és ott birtokolni fogja az első helyet sokáig. Érdekesség, hogy Eddie Argos nem énekli a szöveget, amit egy NME-s író le is húzott. Különleges megoldás, nekem tetszett. Mondjuk Eddie másik számokban sem mindig énekel, szeret szimplán szövegelni, vagy nem tudom. Ez a szám volt az egyike azoknak, amik rákerültek a 2003-ban készült Brutleg-re (régi verziók ezekből: Formed a Band, Modern Art, Moving to LA), aztán ez felkerült egy complimation lemezre, ahol észrevette egy újságíró, aki felküldte egy lemezcégnek a számot, és innentől kikövezett út következett a nagylemezig. És, hogy folytassam a felsorolást, ez a szám került be a FIFA valamelyik részébe, ami ugye plusz reklám.
Frank Black is rajongójukká vált, ami azért jelent valamit. Legalábbis, ha Black bácsi az én zenémet szeretné, repesnék.
Na, de folytassuk, 2004-ben kiadtak még egy Brutleget, aztán következett ez a lemez. A Bang Bang... megjelenése előtti kislemezen az Emily Kane című szám volt található, ami személyes kedvencem.
Lépjünk a második számra, ha már így elkezdtem a bemutatót. Igazi két akkordra épülő szám: a My Little Brother akár táplálkozhat régi emlékekből is, mivel a szöveg egy srácról szól, akinek a tesója FELFEDEZTE A ROCK&ROLL-t, és most kontrollálhatatlan-kiállhatatlan kis pökrapek lett belőle. Nagyon keményen csak bootlegeket és b-sideokat hallgat, és nem tud mozogni a táncparketten. Aranyos szám egy elesett emberről, talán Eddie maga az.
Viszont ha így lenne, nagyon röhögnék, tehát térjünk át a másik számra, az Emily Kane-re, amiből a kislemez készült. Mint feljebb említettem, imádom ezt a számot.
A legjobb az Art Brutban, hogy nem tudhatod, hogy a számokat emlékek táplálják-e, vagy tök kitalált történetek. Én szeretem azt hinni, hogy ezeknek van alapja, úgy egy olyan ízt ad a zenének, ami még élvezhetőbbé teszi.
Ebben a számban Eddie egy lányról énekel, (ezt gondolom senki sem hámozta ki a címből) akibe nagyon szerelmes volt, de kapcsolatuknak hamar vége szakadt, amikor a lány egy "tartsunk szünetet" felkiáltással otthagyta hősünket, aki ezt azóta sem heverte ki, és minden nőben régi szerelmét látja. (Mondjuk csak szerintem perverz az, hogy egy 26-ot verdeső férfi minden nőben egy 15 éves lányt lát? Krípi) Még azt is megénekli, hogy mily régóta nem látta szerelmét: 10 éve, 9 hónapja, 4 napja, 6 órája, 13 perce, és 5 másodperce. Hat.
A dal maga könnyed-mesélős, a végén zúg bele egy kiáltozós-power chordos rész, ami szerintem kell oda.
A klipben pedig, Freddy a basszerosnő úgy vigyorog, mint a tejbetök. +.
Egy szerelmetes szám után jön egy dal, ami a férfierőről, vagyis annak lankadásáról szól. (Rusted Guns of Milan) Szerintem gyönyörű ez az átmenet, úgyhogy el is kezdtem részletezni az egészet.
Lassú kántálással és némi kellemes gitárral indul a szám, aminek egy idő után vége szakad, hogy az énekes elő tudja adni az első felvonást. Aztán hirtelen belecsap az egészbe egy erőteljes kérés-könyörgés kiáltás, ami közben persze a gitárok is fel lettek csavarva. Ez így megy pár felvonásig, még végül minden szégyenteljesen elhalkul.
Nem mondtam, hogy Eddie fest is, képeit blogján meg lehet vásárolni, legalábbis így olvastam valahol. Így egy dal a festőkről, képeikről, és a galériákról ahol tárolják őket nem maradhatott ki. Meg van említve a Tate, a Pompidou, az angolok és a franciák galériabiztonsága, valamint az, hogy az énekest mennyire megérintik a képek művészi értékei. Nyers gitárok, erőteljes riff, szép volt. Ez a Modern Art.
A következő dal, a Good Weekend címet viseli, ami tényleg egy jó hétvégéről szól, amikor is hősünk egy gyönyörű lányt talál, akit moziba visz, aztán haza, aztán azzal zárul az egész, hogy "Got myself a brand new girlfriend,
And I think that I love her."
ami tök szép, viszont van egy szám, ami ennek a teljes ellentéte, a Bad Weekend. Igaz, ennek semmi kötődése a szerelemhez, hanem inkább egy panaszáradat arról, hogy milyen szar semmit sem tudni.
Aztán persze itt van az az album címadó dala, amiben kifejezeik azt, hogy ezekből egyszer is elég volt: drog, Velvet Underground (hevesen tiltakozom!), és hogy a sexndrugsnrocknroll zene unalmas.
A lemez utolsó tétele az 18,000 Lira, amit nagyon nem értek, viszont ez az egyik leghevesebb, legőrültebb szám a lemezen, sőt, a leggyorsabb is. Rövid, de ütős, tipikus záró tétel, amit nagyon eltaláltak.

Nos, az Art Brut egy indie rockbandának titulált együttes, de bőven érezhetőek punkos hatások a zenéjükben, leginkább a gitártémákban, azok felépítésükben, valamint az egész előadásmódjukban néha. Mondjuk nevezzük art-punknak.
Viszont itt jön képbe egy negatívum, amit néha, tényleg ritkán érzek az egészben, a monotonitás. Eddie mondja a dalszöveget, a riffek ismétlődnek alatta, és ennyi. Nekem ez is jó, mert tetszik és szeretem ezt a módot, de lehet másoknak nem elég és ezért fordulnak el tőlük, mert többet várnak kicsit.
Mikor a lemezről válogattam a számokat nézegetésre, próbáltam a fülbemászóbbakat kiemelni, és szerintem sikerült is, hallgassatok utánuk youtubeon.
Az albumról még annyit, hogy bekerült a Pitchfork magazin egyik 200-as listájára, ami az évtized legjobb lemezeit tartalmazta. Ez mondjuk azért érdekes, mert a Pitchfork nagyon erősen lehúz mindenkit. Vagy agyonhypeol, aztán lehúz.
Art Brut: történeteket mesél el zenével, amit az emberek talán könnyebben át tudnak érezni, és ezért kedvelik őket annyian. Mintha a dalszövegek csak néhányunk életéből léptek volna elő: egyszerűek, egyszerű emberekről, rólunk. Ez teszi őket emberbarátivá.

Kifogytam a hülyeségeimből, remélem tetszett.

Hey ppl!

2009-10-17T00:18:00.002+02:00

Nem írok, nem írok, nem írok...
Hát persze, hogy nem, lusta dög vagyok. :D Volt egy kis vírusom, most meg fáj a torkom, mint állat, de legalább nem kell beszélnem.

Amit még a héten be kell szereznem:

Vonatjegyek
Egy új B húr, az elektro-akusztikra
Valami amit elfelejtettem
Nananananananana, Batman

Ezt Malomvölgyben jól:

Amit tenni kéne:

Írni két cikket, riportot csinálni Balázzsal (fear!)
Elmenni csütörtökön The Crybabiesre
Elmenni szombaton Quimbyire
Pénteken arra a kocsmakalózosra, mert Gáborék ott lesznek, ami jó dolog
A "kocsmakalózosra" szót miért nem húzta alá a helyesírógép?
Vasárnap Pestre menni, pár napig haza nem jönni (Ez 100%, hogy sikerül hála Is...akárkinek)

A lényeg a lényegben, hogy mozgalmasak leszünk, mint a Rolling Stones.
Ennek a hasonlatnak semmi értelme nem volt, de ez igazán nem érdekel, mivel most nagyon megfogok írni egy ajánlót, nektek, szívből.
A Fekete Vonat utolsó lemezéről lesz.

And don't forget it kids:

WAT

2009-10-08T22:49:00.000+02:00

OH

2009-10-04T23:45:00.000+02:00

Zsolt goes to concerts

2009-09-30T22:53:00.003+02:00

Áááááááááááálljunk meg.
PKM szerkesztőségnek le kell adnom egy próbacikket, tehát az első állomás:

Bandák Balhéja

Október 2-3, tehát szombat-vasárnap, mindkét napon kb. 4-5 banda lép fel, köztük a SzigorIgor, akik a lemezbemutató koncertjüket fogják lenyomni pénteken, ha jól csal az emlékezetem. A lemez a lapjukon letölthető lesz október 16-tól. Én várom, az biztos, remélem nem fogunk csalódni a srácokban.

Aztán ugye itt van egy koncert, amiről egy Szegedi(!) kollegina szólt, hogy "Hoppopopopopoooop...Jacked koncert nálatok." Mondom jó, hát végül is egy pécsi ezt nem szokta tudni, megnéztem jackedék myspace-ét, és bökd meg, hát nem tényleg?
Úgyhogy jövő péntek(?):

Jacked @ Pécsi Est Cafe

Nem vagyok valami nagy rajongó, de most miért ne. Odamegyünk indieskedni-garázsrockerkedni, meg nézni, hogy Pécs kiskorú-nem annyira kiskorú női populációja ott ugráljon az első sorban.
Lehet mégse megyünk.
(pecsiestcafe.hu-val mi a helyzet?)

Nnnna, aztán a két esemény közé még biztos csúszni fog sok jóság, de lényegtelen:

amber smith @ MÜPA

Rákészülünk. Lehet sokáig nem lesz újra. (Kicsit mondjuk tartok mástól is.)

Ez lenne az október, novemberre is van egy jó tervem, ami magába foglal egy Estcafés látogatást. (Hangmás+theKolin+Tesco Disco)

"Látom, amit látok" rovat

2009-09-21T16:31:00.004+02:00

Engem megfogott.

Hihetetlenül utálom a német nyelvet, ezt nem győzöm hangsúlyozni. Ettől függetlenül, egész pofás kis színdarabot hoztunk össze a németekkel.

Gyönyörű volt a hétvége, nem bírom elég megköszönni Bencének, hogy meghívott. Csodás volt a szervezés Benő! :D
Ettől a smileytól most jobb kedvem lett kicsit.
Kicsit gloomy vagyok mostanság, de élvezem.
Megpróbálok összehozni egy normális dalt. Épp ideje lenne.
Lehet este kaptok egy ajánló-szerűt.
Mondjuk mindegy, úgysem olvassák 3-nál többen ezt a blogot.
Lehet mindegy, mert annyian sem, de attól még élvezem, hehe :D.
Lehet mindegy, mert szar.
Lehet mindegy.
Lehet.
*sóhaj, halvány mosoly*

"Látom, amit látok" rovat

2009-09-15T22:09:00.001+02:00

Na, közben jött klip is, embeddelem is jól.

"Zene füleimnek" rovat

2009-09-13T00:36:00.001+02:00

Poniklo Imre - Éjjel

Lemezajánló

2009-09-03T21:49:00.005+02:00

Új hatások
(Arctic Monkeys – Humbug)

A sheffield-i négyes ezúttal olyat alkotott, amire egyáltalán nem számítottunk. Szokatlan. Ami nem feltétlenül jelent rosszat, a változás mindig a fejlődést segíti, ez nem vitatható.
Az első hírek mindjárt arról szóltak, hogy az új lemez producere Josh Homme lesz, aki híres a stonerkedéséről (Kyuss) és a kemény, rockos riffjeiről (Queens of the Stone Age), így a legtöbb kritikus és zeneértő rajongó kerek szemekkel figyelte a fejleményeket. Telt-múlt az idő és ez év júliusában kaptunk egy single-t, amin a Crying Lightning című szám volt található. Itt már érezhető volt a változás, de Turner hangja a szokásos volt, mint egy lassabb számban egy régi albumról. Viszont itt a kulcsszó a „lassú”, mert ez jellemző az egész dalra (Természetesen a gyorsabb részek nem maradtak ki, de inkább a sötétebbek uralkodnak). Többszöri hallgatásra megszokja az ember, hogy a majmok ilyet is tudnak, de elsőre furcsa. Így telt el az idő, vártuk a nagylemezt.
Aztán augusztus 19-én megérkezett a várva-várt album, és a sejtéseink beigazolódtak. Nem egy klasszikus Monkeys darabot kaptunk a kezünkbe, hanem egy borongósabb, sötétebb dolgot, amit bizony emészteni kell. Turner hangja még mindig remek, de néhol azt érzem, hogy csak ez a régi az egészben (Néhol meg azt, hogy ez sem az igazi). Pár helyen az új hangszerelési technikák alkalmazása is érdekesen sikerült, összességében nem rosszul, viszont elvétve vannak nem oda illő dolgok, és Josh Homme keze nyoma érezhető itt-ott. A dalszövegek témái sem a megszokottak, de ez egy ilyen tanácstalannak titulált lemez (Igaz). Akárhogy is, én ajánlom mindenkinek, aki szereti az angolszász gitárzenét, a rajongóknak meg azt üzenem, hogy megszokás után remek, tehát: bátran!
És akkor én kijelentkeztem srácok. Peace, Love, Rock’n’Roll.
zsolt

Nagy szomorúságomra ez volt az utolsó cikk, amit leadtam a mi kis A5-ös méretű újságunk főszerkesztőjének. Legyetek jók srácok, és írjatok tovább! Plíz. Köszönöm Tyrának, a csodás főnöknőnknek, a lehetőséget és hogy mindig hajtott minket, különben soha sem lettünk volna készek időre.

"Zene füleimnek" rovat

2009-08-29T20:59:00.004+02:00

(A használható lejátszóért ezer köszönet Emilynek.)

Lemez ajánló (woot!)

2009-08-07T01:18:00.008+02:00

Na, csapjuk.

Counting Crows - August and Everything After

"Kicsit szomorkás a hangulatom máma..."
Ó igen, anno ronggyáhallgatott lemezemet elővéve csodálatosat nosztalgiáztam úgymond. Ugye ahogy egyre jobban kezdtem felfedezni a zenei ágazatokat, stílusokat, meg persze magát a zenét, megtaláltam ezt a bandát, akiket igazából sehova sem tudtam elhelyezni. Most ráaggathatnám az alternatív rock jelzőt, de felesleges, mivel eszement jó.
A srácok előszeretettel használnak olyan hangszereket mint például: mandolint, steel gitárt és egy olyan hangszert amiről én soha sem hallottam, de elvileg a gitár és az orgona keresztezése. (NE KÉRDEZD.) Természetesen az alapfelállás a dob-basszus-gitár-hammond/zongora típust követi, amit általában nagggyon jól alkalmaznak a lemezeken. Ezek nélkül (én legalábbis) nem tudnék elképzelni egy CC dalt.
A lemez 1993-ban jött ki eredetileg - a banda első, elsöprő sikert arató nagylemeze - majd a Deluxe Editiont 2007-ben adták ki, addig kiadatlan felvételekkel. (demók, live cuccok) Az elsöprő siker pozitív kritikákat, magas lemezeladási rátát, és videoklip játszást jelentett, amik a siker kapuját meg is nyitották. Duritz (énekes-zongorista) '93 végén vette észre, hogy az MTV sugározza az első klipjüket, ami a lemez egyik talán legjobb - és legvidámabb - dalából készült. Ez volt a Mr. Jones, amiből anno single-t is készítettek. A dal ifjúkról szólt, akik nagyon nagyok és híresek akartak lenni a közeljövőben. Ezek a srácok Adam Duritz barátai voltak, de ha nagyon pontosak akarunk lenni, akkor a címben konkrétan Marty Jones van megnevezve, aki Duritz egyik régi bandájának a basszistája volt.
A Mr. Jones sikerei után térjünk át a többi csodálatos dalra.
Maga a lemez mindjárt egy borongósabb, szinte szomorúságba torkolló dallal kezdődik: nem, ez nem egy szokásos pop-rock lemez. A lágy gitár alá lassan bekúszik egy orgona hangja és egy kis idő múlva az ének is felbukkan. Így viszik tovább a dalszövegbe szőtt mesét, még a dobos is lágyan bekapcsolódik a menetbe. Round Here nincsenek hangos dobszólók, nyugalom van, álmodozás.
Ezután áttérünk egy számra, ami kicsit talán countrysabb hangvételű, mint az összes többi a lemezen. Az Omaha néha sírva vigadósra emlékeztet, ami ez esetben pozitív. Feltűnhet, hogy nyomokban Springsteent tartalmazhat.
Aztán itt jön a rádiók által talán legtöbbet játszott Crows szám, a Mr. Jones. A történetét fentebb leírtam és tényleg ez az az négy és fél perc, amiben igazi vidámságot érez az ember. Egy feltöltődés, mielőtt belemerülünk a lemez elkövetkező mélyebb részébe, ahol az érzelmek hullámoznak, de ezt holt nyugodt csomagolásban kapjuk. Úgy üt.
Az Anna Begins egy szerelemről és annak végéről szól, talán az író saját tapasztalata. Viszont mindjárt ezután a Time and Time Again a vágyódásról íródott, olyan iránt, akivel nem biztos, hogy együtt lehetünk, de bármit megtennénk azért, hogy a közelében lehessünk. Duritz hangja tele van érzelmekkel, belülről énekel és ez érezhető a ezeken a számokon is, vagyis ezeken leginkább.
Itt szakad újra a fonál, és egy újabb Springsteenes dologba fognak bele a srácok (Rain King), ahol a gitárok, a mandolinok és az orgona veszik át a legfőbb szerepet az ének mellett. Szerintem ez is simán lehetett volna sláger, de mindegy.
A következő kiemelkedő szám a Raining in Baltimore ami tökéletesen lefesti egy ember belső gondolatait. Ahogy az elme elszürkül a változások hiánya miatt, némi félelem a szerelme tönkremenésétől... Adam hangja szinte, eggyé válik a zongorával, ami egy gyönyörű dalt eredményez.
Viszont az utolsó szám a Murder of One címet kapta és egy csöppet - tényleg csak egy leheletnyit - pörgősebb-vidámabb hangvételű. Nem tudom, hogy ez jó vég-e egy ilyen lemeznek, de egy biztos: remekül sikerült.
Nos, a Crows-tól ez a kedvenc lemezem, bátran ajánlom figyelmetekbe a Deluxe Editiont, ami még sok finomságot tartalmaz. Az Omaha régi demója szerintem például sokkal jobb annál, ami eredetileg 1993-ban a lemezen kijött, dehát ízlések és pofon váglak.
Egyebet nem tudok elmondani, köszönöm ha elolvastad. (Ha egyáltalán jár ide valaki, jesus.)

Koncert - Neo

2009-07-23T15:20:00.007+02:00

Ugye az ICWiP keretében kb. minden évben van Neo koncert a várárokban, amit nem szoktunk kihagyni. Ez is ugyanolyan hihetetlenül jó volt, mint az eddigi koncertjeik amiken felbukkantam. Most jönnek ilyenek, hogy:

Legjobb beordítás: "MATYIIII! UGYANOLYAN GATYÁNK VAN!"

Legjobb megmozdulás a közönség felől: A bizonyos nadrág levétele, majd Matyi felé lengetése. Eredmény: Enikő és Péter erős vigyorban törnek ki, Matyi kőarccal nézi a monitorjait. (Fail fiam, fail :D)

Legjobb megmozdulás a banda felől: Ebből rengeteg volt, de kösz Enikő, hogy lepacsiztál velünk. Péter meg látványosan pörgeti a gitárját.

A setlist nagyon rendben volt, a banda tartotta a kapcsolatot a közönséggel, ami pozitívum. Csak azt tudnám megjegyezni, hogy a Serial Killer nem szól még olyan jól koncerten, ahogy kéne neki, de mondjuk újabb szám, tehát "elnézzük."
Egy ráadás után Matyi még visszajött lenyomni egy kis "somethingot" (*kacsint*), de aztán végleg lekapcsoltak. "A püspök bácsi így is 10 perccel többet kapott."
Amúgy aranyos trükk, hogy mikor lemennek ráadás előtt (mert az mindig van, ők is tudják jól) bekapcsolva hagyják a cuccot és erős zajt keltenek, hogy a közönség ugyan, harsogja már túl a visszákkal :D
A lemezajánló jövő héttől folytatódik, most a tettek ideje van.

(Szar mobilos képek = WIN.)

Ajánló

2009-07-18T22:44:00.008+02:00

Sajnos úgy érzem írnom kell, tehát mostantól lesz zene ajánló rovat, esetleg filmeket is fogok mutatni, netalán kedvenc könyveimet. Figyeljétek meg, pár nap és beleunok. Lényeg, hogy szeretem ezeket az albumokat/filmeket/könyveket.

Kezdjük is...

Realistic Crew - Freadom Eats the Soul

A banda honlapjáról letölthető a lemez, ami már a Realistic 3-ja. Ugyan ez évben cserélődés volt az énekesnői poszton, de itt még Berger Dalmát hallhatjuk a szerpeben. Ő csöppet sem hagyja elernyedni hallójáratainkat. Keveredik az elektronika, a hangszerelés, az ének, és a szimpla szövegelés, ami néhol kicsit Damon Albarn Gorillás zenekarára emlékeztetett, ami pozitívum. Picit mintha trip-hop is lenne benne, de lehet megint hülye vagyok. Na, viszont azt kimondanám bátran, hogy engem elbűvölt a lemez lassúsága, ami megadja az alaphangulatát egy sötét estének.
HÚZZAD

Turbo - Turbo

Na, ők az a zenekar, akikről bátran tudom azt állítani, hogy jelenleg talán ők az ország egyik legjobb rockbandája. Ezt az igazi régi rákkenrollt átjárja egy pszichedelikus szellem, ami egyenesen elsöpri a koncertre betévedő közönséget. Talán még merítettek kicsit a progresszív vonalból, plusz erősen kísérleteznek, ezért sokan párhuzamot húznak köztük és a Mars Volta között. Némi igazság azért van benne.
Az ének erőteljes, Balázs hangja eget rengetően jó, még az angol is megy neki. (Lássuk be, ezzel bajok szoktak lenni pár bandánál.) Vígh Dávid ujjai bármeddig elérnek ha gitárnyakról van szó, (persze ha kocsmai verekedésről lenne, akkor is biztos.) így hihetetlen témákat pakol oda nekünk, míg a BarabásLörincEklektric dobosa Jávor szétkúrja a házat. Eközben Jero nagggyon trükkös basszusfutamokat tologat a háttérben, Dure pedig "elég sűrűn" használja a hammondját, hogy egy kis extra ízt adjon a számoknak. <- koncertélmény. Na, de a lemez: A srácok kvázi egy szupergropup, mivel mindegyikőjük megfordult már egy hajdan sikeres bandában. (Warpigs, Rémember, FreshFabrik, The Carbonfools, ilyesmi.) Viszont egyesültek, és olyan művet tettek le az asztalra, amit sokáig emlegetnénk, ha Magyarországon lenne zenei élet. A 12 dal szerencsére nem punkos hosszúságú (1-2 perc), hanem jó emberes 4-5 esetleg 6 percesek, így szép 55 percben élvezhetjük a rockos elszállást, amit a fiúk szolgáltatnak nekünk. Hallhatunk olyan számokat is, amiket már a Boarman Sessisons EP-n is, csak most teltebben, erőteljesebben szólnak az átdolgozás hatására. Én csak a One More Timeot hiányoltam, de érthetően nem illett volna a lemezre.

Art Brut - Bang Bang Bang Rock & Roll

A brutális művészek első lemeze megalapozta a banda sikerét, sőt már a nyitó számmal belopták magukat sok kritikus szívébe. Eddie itt még aránylag énekes kedvében van, a második lemezre ugye kicsit alábbhagy ezzel a hevességgel. Erősen vegyül a zenében az indie és a punk is, sőt ez a kettő a legerősebb, viszont én érzek egy kis garage rockot a háttérben. Néhány szám rövid és velős, de némelyik nagyon mesélős, pl: az Emily Kane(bár ez sem hosszabb 3 percnél). Én még mindig csodálatosnak látom ezt a bandát. Kis történetek tömkelege. Mesél az öccséről, aki felfedezte a rock'n'roll-t; első nagy szerelméről, akit még mindig szeret, (pedig már azt se tudja mi van vele 10 éve, 9hónapja, 4napja, 6órája, 13perce és 5 másodperce); és arról, hogy alapított egy bandát..

At The Drive-In - Relationship of Command

A The Mars Volta és a Sparta előtti boldog időszakból való remekség, amit At The Drive-Innek kereszteltek. Punkos artoskodás a progresszív experimentalizálás előtt. Legalábbis Bixler-Zavala és López felől, mert ugye ők mentek át ilyen kicsit pszichedelikus komponálásba. Hihetetlenül technikás gitárfutamok jellemzik a munkásság eme darabját, a szövegek kicsit kaotikusak-szürrealisztukusak, de kihámozható néha belőlük némi - a világ felé irányuló - kritika. Mondhatni hardcore muzsika. Zavala hangja soha sem rendül meg, mindig dallamos marad, és még az üvöltéseknél is stabil. Az egyik kedvenc lemezem tőlük.

Crystal Castles - Crystal Castles

Na, ők azok akiket sötét buszból, éjszaka, a sötét tájat bámulva kell hallgatni. Elektronikus Atari-őrület, torzított női vokálokkal, ami meglepően csodás. Az első singlejük ugye "véletlenül" született, de mikor ez myspacere került, stb, hirtelen szerződéseket ajánlottak. Ebből készült az első single. Ezt már mondtam. Sok taggel jelölték már a zenekart a chiptuneon át az IDM-ig, de szerény véleményem szerint ez okosan programozott elektronikus noise-punk. Csak ajánlani tudom, engem elbűvölt.

Crystal Stilts - Alight of Night

Ah-oh-ah, mintha a régieket hallanám visszatérni. Surfös, popos, bluesos, kicsit joydivisionos, összességében elszállós rock. A lemez nemrég jelent meg, tehát még friss anyag, plusz a srácok annyira még nem ismertek, de remélem, hogy egyszer eljutnak a hatalmas hírnévig. 2003-ban alakultak, azóta jó pár EP-t maguk mögött tudhatnak, amik aránylag jó kritikákat kaptak. A nagylemez remélhetőleg nagyobb visszhangot ver és nagyobb publicitást kapnak.

Cansei de Ser Sexy - Cansei de Ser Sexy

A Sub Pop kiadó, akik már sokszor belenyúltak a tutiba, most újra megették a CSS-el. Ez az Electrockos/electroclash, new wave/new rave banda hamar belopja magát az ember szívébe dallamos számaikkal és emlékezetes refrénjeikkel. Mondjuk bennem egész számok maradtak meg. A szövegek általában szex-party-alkohol-stb. centrálisak, ezekből a témákból pedig ugye mindig lehet meríteni. Plusz nagyon tetszik a mai baszottindí fiataloknak. Eme brazil banda egy csapat barátból áll össze, akik egy portugál myspace musichoz hasonló oldal segítségével lettek egyre hírhedtebbek. Konkrétan az oldal üzemeltetőik segítettek nekik azzal, hogy brit és brazil újságírókat hívtak meg hozzájuk, hogy írjanak róluk. Ez meg is hozta a sikert, mert nemsokára kis is adták a lemezt amiről szó van. Brazil és International verziót is kiadtak belőle, mert ugye a banda nem csak angolul zenél. A számokat a szintetizátor, a gitár és az ének uralja általában, sőt, a dalok 98%-ban teljesen ez a három dolog dominál. És ez így jó.

Így estére már kicsit szarabb lett az egész, de remélem fogyasztható és azért megkeresitek, belehallgattok ezekbe is.
Good night.

Folyt.

2009-07-18T16:05:00.012+02:00

Első rész folyt.:

BOSS DS-1
Dunlop Crybaby
Electro-Harmonix Nano Muff overdrive esetleg Electro-Harmonix Double Muff - twin original muff fuzz

Na, de térjünk a lemezekre. Ugye ígértem kalapos királyt, valamint Dan Aykroyd nevéből és a Batman theme folyamatos nananázásból született egy bandanév, ami mögött zenészek is állnak véletlenül, őket is ajánlom röviden, aztán... mittudomén, majd jön magától.

Dananananaykroyd - Hey everyone!

Magukat "fight pop" műfajba soroló kedves srácok/lányok indie rock és hardcore keverékét játsszák, ami remek párosítás. A hardcore inkább a torzított gitárban és a néha üvöltő énekben jelenik meg. Néha lassú-csilingelő, néha erősen odavág, de mindig energikus.

Pete Doherty - Grace/Wasteland

Ugye sok mindent hallottunk a mi Peteünk felől mostanság, és joggal hihetjük azt, hogy szarráhernyózta már magát, így nemigen tud normálisat alkotni. Erre erősen rácáfolt szólólemezével: "Élek, és nem vagyok szar." Az akusztikus tételekből álló albumon nem igazán találtam kivetnivalót, egy nagyon csoda kis munka. Néhol kicsit folkra hajlik, de tényleg csak egy-két résznél. Pete meghívott pár embert, hogy ugyan működjenek már közre, így gitározik a lemezen Graham Coxon, Wolfman - Doherty jó haverja - pár Babyshambles tag, és a 1939 Returning című szám eredetileg duett lett volna Amy Winehousessal, de gondolom a művésznő nem ért rá egyéb elfoglaltságai mellett. (elvonó, annak kiheverése, stb.)

Various Artists - Nick & Norah's Infinite Playlist (OST)

Sokaknak csak egy átlagos tinifilm, tele indieséggel (ahbazmeg), de nekem nagyon tetszett Michael Cera csetlése-botlása a meleg indie...punk...izé bandájával. Természetesen a lemezre felpakolták a filmben elhangzott dalokat, amik többségükben angolszászgitárzenések (csakazértis), de a deluxe editionon megtalálhatóak különleges számok pl: amit a fiúk adtak elő a showjukon, stb.. Ezt inkább a film megtekintése utánra ajánlom, akkor az ember azért tud rajta néha mosolyogni.

Mizantrop - LOUD

"I scream, we scream, we all scream for ICECREAM"
Ez jutott elsőre eszembe amikor végigfuttattam tekintetemet a tracklisten, aztán elkezdtem hallgatni. Hát a srácok amilyen fiatalok, olyan kurva jó lemezt tettek le a képzeletbeli asztalra. A Neo komoly vetélytársa lehet ez a csapat, sőt szerintem már most azok. Imádom, ahogy a Homegrown Lunatic című szám hű a címéhez.

Polaroid - Demo

A pécsi reménységek lemezét bátran tudom ajánlani nem helybéli lakosoknak is, mert ilyet is ritkán hallani egy fiatalokkal teli bandától. Nem a szokványos punkok, garázsrockerek, metálarcok, rockkatonák, neadjisten indiek ők, hanem amolyan piszkos pszichedelikus funkerek. Legalábbis így tudnám belőni. Aki tud pontos megnevezést, vagy korrigálni akar, akkor comment odalent. Én kezdem ronggyá hallgatni a lemezt, tegyétek ti is így:
HÚÚÚÚZD

Tubelord - Feed Me a Box of Words EP

Szerintem őket rajtam kívül csak 2 ember ismeri. Három kingstoni (Egyesült Királyság, nem Jamaica) akik művészi szinten keverik a parádézást a indie rockkal, amibe kevernek néha erősebb részeket, hogy hardkórabban szóljon. Olyan mókás dalcímekkel keltik fel az ember figyelmét, mint az I Am Azerrad, I Punched a Lion in the Throat vagy a Half Man, Half Amazing. Nagyon kedvesek és szerények, vidámak és vitzesek,(Persze nem ismerjük őket személyesen, de általában ilyennek mutatják magukat a közönség felé) szeretik Oscar Wildeot valamint a jégkrémet. Amúgy szeretnék Tubelord koncertet Pécsre, írjunk petíciót és gyűjtsünk pénzt. Nemsokára a HADOUKEN! előzenekaraként fognak fellépni nemtudomhol Angliában.

Challenge of the week:
Dance to this Kingston trio without looking like youre being wracked by a seizure.
NME

Jovian - Lazers

Independent experimentál hárdkór. From Kentucky. Néha be lehet vállalni amerikaiakat is. Igazából ez a lemez egy ötletesen összeállított, dallamos sikoly-üvöltés sorozat. Sokat nem tudok elmondani róla, túl egysíkú, de az Aftermath Reaction kiemelkedően jó szám.

Esclin Syndo - Sleeping Traveller

Ugye múltkor kihagytunk egy Esclin koncertet, most gondoltam valamelyest pótolom, és de jól tettem. Az album néhol lassú,de aztán begyorsul, hogy ne aludj el, majd újra szépen, lágyan viszi tovább a mesét. Megkockáztatom, hogy kicsit meríthettek a Portishead munkásságból is, csak megerősítették, gyúrták-fejlesztették. Tripes na.
Berger Dalma hangja pedig úgy látszik mindenhez tud igazodni. Na, így kell lemezt csinálni.

Természetesen nem...

2009-07-18T00:59:00.009+02:00

...írtam semmit tegnapelőttelőtt, úgyhogy bocs, de komolyan felejtő vagyok. Aztán kiderült, hogy mi a jó nekem, ha nyerek a kaparós sorsjegyen, amin nem is játszok.

Fender Frontman 15R
+
Epiphone
Les Paul Special II, Vintage Sunburst
vagy
Epiphone
G-310 Ebony
vagy
Squier
Tele Custom MN
vagy
Squier
Jagmaster SS RW
=
joy and happiness. Tehát ha valaki akarna adni csak úgy 200000 ftot, mondjuk, akkor most kérem szépen. Kápéban.

Amúgy most, hogy nagyjából visszaszeretem a cuccaimat a gépösszeomlás után, adok tippeket:

Death From Above 1979 - You're a Woman, I'm a Machine

The White Stripes felállás, csak két sráccal. Akik valószínűleg nem voltak házasok, aztán váltak el egymástól. Dob+basszer, ennyi az egész, de valami hihetetlen jót, energikusat alkotnak. Densz-pánk, szeressék a fiatalok. A basszus erősen torzított, és tökéletesen helyettesíti a gitárt, sőt, tök remek hangulatot ad az egész produkciónak.

Rites Of Spring - End of End

Most érzem, hogy aki idetéved, körbe fog röhögni, de ők igenis jók. Post-hardcore (utálom a post szót használni valamire) a szép időkből, akik ugyan már hajlottak az emo kult...valami felé, de még erősen punkkal zavarták a rendet. A gitárosuk később csatlakozott a...

Fugazi - Repeater + 3 Songs - Steady Diet of Nothing

Igen, ide. Igazi indepentend punkokként kezdték, majd áthajlottak hardcoreba, ami de a hangzás szerintem nagyjából maradt a régi a később lemezeken is. Nyers, i like it.

Tokyo Police Club - Elephant Shell

Vérbeli indie rock-pop lemez, de kicsit garázsrockos is, némi punk beütéssel. Kis kételkedéssel álltam neki az albumnak, mert ugye azt, hogy valami indie, sok helyen halljuk, bármi lehet ma már igazából.
Mondjuk ki: minden szart indienek adnak el. Ezért is nem szeretem használni ezt a stílus-műfajelnevezést.
Viszont ezek a srácok egy nagyon remek kis dolgot hoztak össze. Kellemesen cseng, néhol még táncolható is, nem annyira vidám, mint pl: a The Wombats zenéje, valahol megreked a mérce közepén, de elég wonderfull.

The Vaselines - The Way of the Vaselines

Áááááh, grószháltigesz, egy régi klasszikus üdvözölhetünk, Kurt Cobain imádott bandáját, akik nagyon dallamos kis műveikkel lopták be magukat a szívembe. Néhol huncut dalszövegeik mellé jó ritmusú gitár tartozik. Kicsit lassú, kicsit vontatott, de mégis árad belőle egyfajta pozitív energia, ami megmosolyogtatja az embert, jobb kedvre deríti. Mint egy Antsy Pants dalban. Mondjuk ők kicsit pattógosabbak, whatever, a vidámság ugyanaz. A felállás itt is férfi-nő, később csatlakoztak ketten még. Frances McKee hangja néha hasonlít Nicoéra (The Velvet Underground), persze lehet csak én... (Híres feldolgozások: Nirvana - Incesticide)

És most itt megszakadunk, mert későre jár. De holnap folytatom: lesz benne kalapos ember, további -köhh-indie-köhh-dolgok, pécsi együttes, filmzene és hardkór, mert abból nem elég. Meg megírom, hogy mire mennék én a Szigeten. Jól.

Na, 'cakát.

ICWiP

2009-07-01T00:42:00.008+02:00

Aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaay...-claps a lot-

Rövid lemezajánló. GO.

Art Brut - It's a Bit Complicated

Vidám, jól összerakott, nem agyonkomplikált, mostanság nagy népszerűségnek örvendő brit gitárzene. Eddie Argos egy olyan idióta, aki zseniálisan írja meg a dalokat -amik majdnem mind kis történeteket mesélnek el-, majd azokat, nos... túlzás, hogy énekli, inkább dallamosan szavalja. És ez így jó. (A gitárosuk hasonlít a Moogos gitárosra, akit Miguelnek hívnak.) A basszeros hölgybe pedig mindenki beleszeret kicsit. :)

Eugene McGuiness - Early Learnings of Eugene McGuiness

Ez a halkan lehengerlő minialbum csak nyolc dalból áll, viszont azok épp eleget adnak ahhoz, hogy megkedveljük ezt az ír felmenőkkel rendelkező srácot. Megjelenésekor csak a kritikusok között csapott nagyobb visszhangot, viszont ez elég volt neki ahhoz, hogy felvegye cím nélküli nagylemezét. Szokatlanul jól használja a szavakat, a dalszövegei remekek, a hangjában hallható szemernyi szomorúság pedig remek ízt ad ennek a rövidke albumnak.

Na, de térjünk át másra, például a következő hét eseményére: ICWiP
Beszarunk mind, de még mindig azt mondom, hogy a 2007-es program volt a nagyon jó, meg talán a 2008-as.
Idei: Program Schedule
Én munka után ott leszek valamerre biztosan, valószínűleg minden nap. Amúgy meg mindenki jöjjön, hogy azért legyünk is valamennyien. (Pl: Neora biztosan megtelik a várárok alja, de Mitsouára már nemtuti.)
Az Amber Smith háza táján történt némi mozgolódás, úgyhogy tessék figyleni a különböző produckiókat: egy a linkeknél, egy pedig myspacen:The Twist

Most egy kicsit eltávozok itthonról, de talán csinálok még egy posztot ha hazaértem. Sőt, több mint valószínű.

2009-06-25T02:09:00.004+02:00

Nna, az az igazság, hogy terveztem egy-két posztot, de tetszik tudni, a lustaság, meg a zene amit magamba akarok vinni az így elcsábít más tájakra. Ezért nincs ebből semmi. De ezért Eddie Argost és Robert Smithet okoljátok. Meg Minda Endrét. Kösz.

To do:
- Túl zsúfolt az oldal, valami letisztultabb kell.
- FOO beszám.-koncertek-stb.
- Lemezajánló. - Art Brut - Glasvegas - Polaroid - Eugene McGuinness - Foxboro Hot Tubs - esetleg egy I Love You But I've Choosen Darkness vagy Hangmás - mittomén
- Esetleges dalrészlet feltöltése
- Lovat patkolni
- Beengedni Gézát, aki vízvezetéket szerel.
- Keresni azt aki elveszett.
- Várj, ez átcsapott másba.

Sokegyben

2009-06-23T20:11:00.004+02:00

Mostanában Norbert Kristóf "azisten".

Nade! Nemsokára lesz Fishing On Orfűs képgaléria, csak lusta voltam feltenni. Meg amúgy is csak az első nap pár koncertjéről van. Ennek oka, hogy megtaláltam osztálytársaimat, akiknél volt egy üres hely az egyik sátorban, úgyhogy azt betámadtam. Itt is köszönöm, hogy befogadtak, és hogy kurva jó társaságot biztosítottak, és megkíméltek egy csomó hazameneteli gondtól. (részeg utitárs, nem indul busz, ami drága amúgy is.) Tehát a képek elmaradásának az oka, hogy én is inkább ugráltam-ittam-stb. a többiekkel a zenés helyszíneken és leszartam. (mármint a fotózást) Jól tettem szerény véleményem szerint. :D Tehát köszi!
Utolsó nap meg csupa móka, kacagás és üvöltözés volt, mondjuk nekem átjött. ^^
Nemsokára tervezek egy soklemezes ajánlót, amiből megint nem lesz semmi, de a szándék a fontos. (I fail)

Addig is izé, gyertek el Tomi kiállítására. Én is ott leszek, meg talán Mick Jagger.

7SecondsofLove

2009-06-13T16:08:00.001+02:00

A lemezük is kurva jó. Mondjuk már egy-két éve hallgatom, bocs.

Plan

2009-06-10T22:58:00.010+02:00

A Terv: Videoklip
Hiányzik: generátor, dobos, énekes, még egy gitáros, basszeros, hatósági engedély, és még számtalan dolog.

A lényeg: A banda tagjai állnak szépen, egy helyben a tó partján, a nap első sugarai szépen megjelennek és rájuk sütnek, a tőlük jobbra lévő domb mögül. Az óra pontban 6-ot mutat abban a pillanatban mindenki felfrissül.
Hörgés - "Jó reggelt!" - erős dob, valami epikus riff ami agyonbasz.

Tök remek poénvideó lenne, sőt, talán még a Fostartályt is lekőröznénk!
(Most azonnal elnézést kérek, hogy ilyet mertem mondani, ne haragudjanak A Sör c. dal írói. Leborulunk ha kell.)

Ja, ilyeneket találunk ki lyukasórákban.

Ezt így elővettem:
Fountains of Wayne - Stacy's Mom

Ezek meg pörögnek csak úgy mindennap:
Refused - New Noise

Primus - Jerry Was a Racecar Driver

- "How are we gonna' explain these licks?"
- *thinks*

Have a fucking nice day kids!

P.S.: Poll az oldal legalján. Oda fért ki rendesen, sorry.

Bocs

2009-06-03T18:31:00.003+02:00

Ííígérem, ahogy vége a hajtásnak, többet fogok foglalkozni a bloggal. Lesznek kritikák, továbbra is koncertjelentések meg minden, csak most nem megy.
Meg nem kéne mindig elfelejteni a fotóaparatot, mert bizony soha sincs nálam.

Most összedobok valami lejátszófélét, meg rakok be last.fm widgeteket, hogy ezzel is cukcsybbá (tyíííííííí) tegyem az oldalt, érted.
Meg, izé, na...

...valamit elfelejtettem.

PS: mondjuk tök mindegy, ezt úgysem olvassa senki.

Koncertjelentés-pótlás.

2009-05-31T22:55:00.005+02:00

2009.04.25 - PEN - amber smith, Psycho Mutants, (Quimby lemaradt)

Kész csodálat éjszaka volt.
Most ennyi. :D

Koncertjelentés.

2009-05-31T22:49:00.003+02:00

2009.05.30. - Pécsi Est Café - (Creepről nincs), Varga Zsuzsa, Peet

Szegény Creepes srácokat sajnálom, rajtuk még kevesen voltak, és nem kaptak nagy tapsot. Varga Zsuzsát mindenkinek ajánlom, a Neoval vetekszik. A Peet meg... We don't need no education...Fasza odatevős rock volt.

A következő post lemaradást pótol, sztéjtyúnd!

Koncertjelentés.

2009-05-28T21:26:00.005+02:00

Nnnna.

2009.05.05. - Pécsi Est Café - Turbo, Shell Beach

Lehet menni nézelődni, kevés van, mert egy nagyon kicsit késtünk, aztán a Shell Beach minősége miatt kedvünk támadt lelépni.

Most bemásolom azt amit a Turboról írtam a Kodály-világba, mert most éppen lusta vagyok leírást összedobni. Egy két helyen bővítettem kifejezésekkel, stb, mert az újságban kevés a hely, rövid dolgot kell összehozni.

"Egy-két hete éppen a Pécsi Est Caféban adtak koncertet, ami elsöpörte a jelenlévőket. Tanka Balázs elementáris erővel bontotta hangjával a plafont, míg Delov Javor nem egyszerűen tette oda magát a dobok mögé bújva. Mindeközben Vigh Dávid gitárjátéka mozgásra késztette az összegyűlt tömeg-féleséget. Jero és Dure egymásnak feszülve szolgáltatták trükkös, kicsit háttérbe szoruló basszust és a néhol ügyesen bekúszó billentyűt (hammond)"

...ja. Holnap Creep+Varga Zsuzsa+Peet, gyertek amennyien tudtok, és hozzatok magatokkal még egy embert, aki hoz magával még egy embert és így tovább. Legyen már tele az Est basszus.

Szerk: Harcsa Vera egy szart, Varga Zsuzsa volt. Csak mindig keverem a kettőt.

2009-05-16T20:06:00.003+02:00

Na, kicsit rendezés-javítás alatt van a blog, így most érdekes dolgok lesznek majd láthatóak.

Majd lesznek elcseszett képek a Turbo koncertről, meg ilyesmi. (egy-kettő van a Shell Beachről (ARGH), a többiről nincs bocs.)

Na, sztéjtyúnd.

szerk:

Ha elvesztenél egy órát, ami nem a tiéd, hanem az osztálytársad apjának a hugáé, de a tanárnő azt mondaná, hogy ki kér 1 almát, de azt el kell felezni Pistikével, aki ma túróstésztát fog ebédelni, viszont nem szereti a metált, akkor hány éves a kapitány?

OSCAR WINRAR

2009-05-11T18:08:00.002+02:00

Nagyposzt a világba

2009-03-18T18:18:00.001+01:00

Na.
Ebbe most jól belesűrítek történéseket, hogy legyen valami frissítés is.

Szar a világ, szar a minden, de egyre többen akarnak gitárt venni, ami pozitív. -boooo-

Volt ugye nekünk egy garagerock esténk pár hete billentyűben, ami őőőő... jó volt.
A Dirty Slippers énekesének fos kiejtése van, ami egy angolul éneklőtől nem elnézhető. Amúgy jó. Még a mozgása volt néha langyos. Amit aztán gúnyképpen le is kopiztam.
Így kaptam azt, hogy jól áll a buzis Andy Warhol stílus.
Ez nem feltétlenül rossz, tetszik Andy munkássága. És Capote jó haverja volt. Höh. Meg amúgy is van bennem valami ilyen szintű perverzió. Ami nem is perverzió.
A The Crybabies meg szimplán odabaszott!

Aztán ugye a múlt hétvégéről írtam már májszpészre, és lusta vagyok ide is külön költeni, tehát: kopi:

"Nem kicsit basztak oda a hétvége napjai az elmúlt héten.
Pénteken az újonnan nyílt Pécsi Est Caféba mentünk, hogy lecsekkoljuk a helyet és, hogy jól érezzük magunkat. A lágyan tökéletes Poniklo akusztikot a Neo rombolása követte, ami szarráalázott mindenkit a teremben. Maga a kávézó szerintem tök jól sikerült, simán el tudok képzelni olyat, hogy nyáron, vagy akár iskola után csak úgy beül az ember és iszik valamit a haverjával or sg. Koncertekre meg tökély.
Szombat, utazunk. Délutánra már Pesten rontottuk a levegőt - nem tudom eléggé megköszönni, hogy elviseltek és befogadtak kedves vendéglátóim - este pedig Corvintető. Ami egy végtelenül fasza hely imho, simán az egyik legjobb ahol eddig jártam. (az A38 még ki van jelölve célnak) A the Kolin felmelegítette, a Jacked megtáncoltatta, az Amber Smith pedig megpörgette és levitte a nép arcát. Erős-energikus produkciókat láthattunk = baszottul nagyon jó volt.
Ja és a pendrive tök jól néz ki, a Time maga meg egy audiorgazmust okoz."
Még annyit teszek hozzá, hogy Budapest felé vonat helyett egy kényelmes autóban utaztam keresztapámmal. Még egyszer kösz.

És akkor már képek:

Corvintető-ambersmith-mobillal-flickrgalériám

Kislemez:

Ez meg valahogy nálam kötött ki:

Egyedül az volt a szar, hogy haza lettem rendelve Vasárnap koránra. Mert ilyen gondoskodó szülőm van nekem.
Hátdebazmeg, szombaton meg péntek délután minden szart összetanultam, semmi sem volt vasárnapra, pihenni meg fog a faszom. Nekem elég az az x kevés óra, amiben aludni tudok. (Jó, igazából tudnék egyhuzamban 13 órát aludni bármikor, de mindegy.) Simán maradhattam volna. Meg nem is mentünk volna olyan helyre, ahol ilyen gyanús elemek tüntetésgyanús felvonulást szerveztek volna. Meg amúgy is, volt valami megmozdulás egyáltalán 15-én? LÓFASZT.
Fal <- fej.
Az iskolaújság köszöni "jólvan". Ritka fos cikkekkel tartom rettegésben a népet. De az is csúszik össze-vissza...
Sokat káromkodok az utóbbi időben, ezzel vezetek némi feszültséget kifelé magamból, elrettentve ezzel környezetemet.
De a f*aragásér*t bámul mindenki amúgy?

2009-02-19T23:29:00.002+01:00

"Ahol a világ perverzitása véget ér, ott kezdődik a japánoké"

Örökre Szívembe Zártalak

2009-02-17T19:29:00.008+01:00

Hajaj, srácok. Banzáj lesz a köbön már így is.
Amúgy szép jövőnek nézünk elébe: lassan nyit a Pécsi Est Café. 27-e HS7, menjen mindenki, akinek bejött a Jazz. Márc. 13, Poniklo akusztik! Mi ott leszünk. Remélhetőleg másnap Corvintetőn is.

Valakinek nem kell 2 jegy a Kodályban rendezett pénteki KET-re? (14bandás-koncertes-találkozós)

Lincshangulat. Mindenkit!

Az új Kiscsillag lemez rettentő jó, ajánlom beszerzését és az előtte leborulást kétszer. Novemberben hallottuk a felét koncerten, most fílinges visszahallani és magamának tudni a művet.

Szép az élet, szar a világ.

Csak péntekig ne essen hó.

Horgászat

2009-01-18T21:28:00.001+01:00

Bejelenteni valóm van:

Gyertek horgászni, jólvan?
http://www.fishingonorfu.hu

Üzenet.

2008-11-30T22:53:00.002+01:00

Bejegyzést terveztem, hosszút, szépet.

A gép beszart, formázni kellett, csodajó, semmimsincsen.

Billgétsz, baszódj szét.

2008-11-05T00:00:00.001+01:00

Remember, remember the fifth of November,

The gunpowder, treason and plot,

I know of no reason

Why the gunpowder treason

Should ever be forgot.

2008-09-24T15:56:00.005+02:00

************************************************

Elmentem az orvoshoz. Végülis miért ne mentem volna, mindig ad valami jó gyógyszert úgy másod-harmadszori visszalátogatáskor. Most miért is ne lett volna máshogyan.
"Igen. Igazolás, persze, itt van. Nem kapok antibiotikumokat. Aaahm, ez logikus lépés. Ja, adom már. Még egy reklámlapot sem találsz az asztalodon, gyász... vagy csak öregedsz. Szembe kell nézned ezzel is. De ilyenkor mit gépel az asszisztens? Nem kaptam semmi receptet. Ja, hogy idelátogattam...lehet. Mindegy. Ja, kösz. Még úgyis visszajövök."

"Halló? Adnál valamit ami HASZNÁL is? Szedjem azt ami van? Akkor kérem erre az évre a lepecsételt igazolásomat."

*************************************************

"Szia Te kedves újságos. Van Wan? Nincs Wan. Gondolhattam volna, itt sosincs amit keresek. Most nincs kedvem felrúgni az egész standot. Tovább. Hello, van? Wan. Van. Ezt az üdítőt is. Vakbelen hánylak, ha mégegyszer a bal vállamra nézel. Paraszt."

Itt megszakadnak a szövevényes gondolatmenetek, mert zene a fülben, újság a törökülésbe tett lábakon, reggeli a szájban. Fél 12-kor. Teljesen rendben van az én számításaim szerint. Még korán is keltem. A szokásos kőfalamon üldögélek.

"A faszért néz mindenki. Igen, cigaretta. Látom meglepődtél. Te is szívod, min csodálkozol? Ahogy elnézem vagy 50 éve. Álszent vagy. Te meg harmadszorra mész el előttem és még mindig ilyen érdekesnek találsz? Csodálatosan szép lehetek ma. De komolyan, mi a szart néztek? Te vagy már legalább a harmincadik nyertes aki megbámul, gratulálok, nyertél egy krumplihámozót."

Hello Sun, kisütött a nap. Ez a szám pont passzolt.

*************************************************

CTF

2008-09-22T15:35:00.004+02:00

Szerintem ez jómókalehet:

http://www.negyedikkoztarsasag.hu/

God is a tesco

2008-08-26T19:08:00.005+02:00

Dani üzenete (21:18):
ha a jóra gondolsz jobban fáj a rossz

Klára fogadott öccsének megint igaza volt, de ez a mondat nálam úgy folytatódik, hogy " , viszont nem tudsz nem a jóra gondolni."

Leírhatatlan hiányérzet.

Csak rozsdás fémek csikorgását fújja erre a szél. Megint. Valami nincs rendben.

Rossz helyen vagyok most.

Álmodtam. Csodálatos.
Kár, hogy csak álom volt.

Remélem sikerül amit szeretnék.

C'est tout.

I'm addicted to...

2008-07-30T20:51:00.004+02:00

NameThatDrug.com - Test Your Drug Knowledge

2008-07-07T02:09:00.001+02:00

I think I'm just happy.

Köszönöm.

Naplók

2008-04-27T16:50:00.003+02:00

Date: 2008.04.23

Ma nem fogom szánalmas sírással megtölteni ezt a lapot. Ez ilyen nap (Faszért írok a dátumhoz 2007-et anyway?)

Date: 2008.04.24

I'm daydreaming like I've never done it before. 24/7. Crazy.
Tomorrow will be tomorrow...
Crushcrushcrushcrushcrushcrushcrushcrushcrushcrush

Date: 2008.04.24

Tudod, egy kisregényt meg tudnék tölteni különböző témájú gondolataimmal, félelmeimmel, panaszaimmal és egyéb hülyeségeimmel, de szörnyen repetitív lenne. Ilyen szar ember lennék?
Igen, vannak félelmeim, gondolkodni is szoktam, bármily meglepő.
Érdekes, ha nem vagyok gépközelben, akkor ömelenek belőlem a baromságaim. Remek.
De egyszerűen félek, hogy baja esik azoknak akiket szeretek. Nem bírok nem a rossz dolgokra gondolni általában, túl pesszimista vagyok, parázni kezdek.
Panaszkodok, mert az életem majdnem üres és mellette még szar is.

Összetörném ez a testet.
|
Pozitívuma: Ha normális lennék, a gondolkodásom a jellemem, az egész lélekfelépítésem más lenne valószínüleg. Ami probléma. Lehet, hogy pont egy SH-ba járó, mosógépfrekvenciás zenét hallgató, szőkített hajú valaki lennék, aki naponta cseréli a barátnőit.
Most se én, se más (gondolom) nem tudná ezt elképzelni. Mert amúgy is.
SH: ne röhögtess.
MGF zene: Elvből nem
Szőkített haj: dettó
Naponta cserélődő barátnők: A világ legnagyobb bűne. Nem is tapasztalja meg az igazi szerelmet for Christ's sake. (És ezt én mondom...) Az én álláspontom ki van fejtve egyel alább. (Aki nem olvasta: Igen, a hosszú kapcsolatokban hiszek, mert fotel.)
Néha látom magam, mint egyfajta... mittudoménmi, aki segíteni akar és van. Létezik. Csak soha sem sikerül neki.
Miért bírom én olyan nehezen elengedni az embereket? A búcsúzás utáni 1-2 nap katasztrofális.
Nem tudom.
Örültem.

Date: ?

Szeretném ha azt mondatnátok ismertek. Remélem egyszer ez is eljön.

Date: ?

I think I know insomnia. It comes in one pack with white walls, robes and bedsheets.

Biztos? (Y/N)

2008-04-20T03:08:00.008+02:00

Komolyan nem tudom mi a jó nektek ebben a világban. Szar, szennyezett, tele el-fel-le-át-keresztbekúrókkal, hazugokkal, gyilkosokkal, csalókkal sorolhatnám...

Sorrend : Kórház->Felépülés->Koncertek(Ha bírom)->Gitárvásárlás (Ha bírom)

Gondoltam rá, hogy itt és most sorrendbe rakok témákat és leírom róluk a véleményemet, de lószart, jön ahogy jön.
Igen, roncs egy ember vagyok mostanság, minden szempontból, de kurvára nem érdekel a véleményetek, köszönöm. Fájok kívül-belül-legbelül, de nekem ez a normális állapot.
Nem, nem vagyok egy pirospozsgás mosolygós jugend, hanem egy hajjal szemet eltakaró-magasról lesz...nézős-sötét gondolkodású-önkínzó, de azt élvező srác.
De mi a viharért nincs már vége? Itt állok izétlenül...
Nem, nem kell kapcsolat, semmilyen. Nem fogom rabolni senkinek az idejét egyrészt, másrészt meg nem szeretnék egy szevasz-szia-köszi alapú happeninget. Francnak kell két hétig tartó szerelem.
Igen, jól vagyok, hidd el.
Nem, nem fogok megtérni, hiába olyan jó a baptista gyűlésetek, amire el se mentem, mert már mikor a megállóban leszólítottál unszimpatikus volt a vastag SZTK kerestes szemüveged mögötti pofád.
Nem, nem iszom magam seggrészegre "mert az menő". Aki mégis azt gondolja, menjen igyon egyet helyettem is.
Tudom, szánalmas vagyok, ennek én is tudatában vagyok. Azt hitted újat mondtál? Szívtad.
Nem, semmi bajom a mosógépfrekvenciás zenékkel, addig amíg nem mellettem megy. Ha engem békénhagynak, én is őket. Igaz ezt mások nem így gondolják.

Igen, még mindig olyan vagyok mint egy darab mosott szar, és ez nem mostanság fog változni.
Kedv: Ennek nincs értelme.
Egészségi állapot: Normál.

Mindig elámulok, hogy hogyan tudtam pont ÉN kifogni azt a hibás gént, vagy hogy abból a nemtudommennyi földi lakosból, hogyan tudtam pont én ilyen lenni. Ezt is már leírtam egyszer. Faszom.
Jó, nem érdekeltek.

2008-04-16T19:50:00.002+02:00

Amúgy most kurvára elfelejtettem minden gondolatot, amit egy hét alatt gyűjtöttem. Kb 2 óra alatt. Bravo.
Mégegyszer köszönöm Orsinak a kisbuszt. Régóta kerestem egy normális kulcstartót.
I have necklace, with a pick on it! (And you don't and hahahahahahaha)
Tényleg nincs kedvem. Nincs kedvem az élethez, vagy hozzátok, tudom is én mit érzek. Szeretnék csak csendben ülni egy kőfalon, zenével, mint hétfőn.
A koncert smashing volt, az este legjobb része viszont két hölgy volt, akikkel végre találkozhattam.
Ennyire elbaszott lettem, hogy semmit sem tudok írni? God...
Addig örüljetek még nem vagytok droidok.
PENről meg faszán lemaradok. -_- Szombat még talán. Panic Radio, 30Y, Zagar...
Pap leszek, az kurvaisten.

'Mááá megint hogy nééézel kiiii, micsinááálsz!

2008-04-02T17:41:00.002+02:00

Na, most akkor elkezdek káromkodni. Ha valaki ismer egy olyan helyet, ahol lehet ilyen baszottnagy tyúklábmintás sálat/kendőt/akármit venni, dobjon már egy mailt. Lehetőleg pécsi bolt/butik/turkáló legyen.
Naésakkormás.
Találtam nem is egy szép gitárt a Király hangszernél, de pénzhiány miatt sajnos elodázom a vételt. De visszatérek oda az tuti. Az eladók kedvesek, a légkör otthonos, mittomén mitmondjak. (Majd megmondom, hogy én vagyok a Gyula fia, ezer éve nem láttalak, és lepacsizunk.)
Most faszán ki lett találva, hogy hétközben, pontban délkor nekem gyógytornám lesz. Ez hiányzott amúgy szürke hétköznapjaimból. (Nem.)
De mondjuk ártani nem árt. Műtétről nem tudok semmit, pedig én vagyok a beteg. Magyar egészségügy. Az.
Más.
Komolyan nem értem mi a viharért kell mindig az embert először a kinézetéről/ruhájáról megítélni. Nem vagyok az a paraszt, aki fut a divat után, közöd? Én szeretem (szeretném) a '90s grunge divatját követni, amit fűszerezek a saját dolgaimmal. Játszódjál inkább.
Én meg csak a szerelem után fogok rohanni mindig, de ez tök jó. Élvezem. Úgy élek, hogy "szerelmes vagyok minden nőbe" és ennyi. Nem bírnék egy olyan kapcsolatot kezdeni, ami 3 hétig bírja, aztán "báj, köszi az emlékeket.", ez szerintem nem szerelem. A sok barom meg...
De érted, a sok észvesztett srác olcsó felcsípődumákkal csajozik, aztán csodálkozik, hogy nincs meg a hatás. Ha van akkor meg nem kell neki.
Elég.

Daily

2008-03-28T01:17:00.004+01:00

Something. I dunno.

Mára ennyi.

For Those About...

2008-03-23T16:53:00.004+01:00

Hi.

Nos, ez egy kurva jó hét volt.
Kezdjünk szerdával, mindenki szereti a szerdai napokat.
Kivéve aki nem.
Természetesen délig aludtam, véletlenül sem tudtam felkelni mondjuk 10 órakor. Kimásztam az ágyból és magamhoz vettem valamit a hűtőből. Inenntől kezdődött a jóság, mert elkúsztam Wéjnért, ahonnan már hárman indultunk tovább, hogy elérjük a decibell szent falait. Ha már eddig megvoltunk, akkor a banda (reklám ON - Amely a The Leets névre hallgat - reklám OFF) gondolta, hogy próbál is egyet a holnapi koncert előtt. A stílus, a hangzás és a zenészek is remekek voltak, de jóból is megárt a sok alapon egy kedves fiatalember bekopogott, hogy mikor végzünk. Persze lett volna még egy órájuk. Elváltak útjaink, úgyhogy hazarohantam, aztán vissza Benihez, akivel bevetődtünk egy baráti italra meg egy kurvajó duplakoncertre. (Nirhuana+AC/DC/GP)
Ezután enyhén fokozott állapotban kerestünk egy taxit - mert ugye a pécsi buszok ilyenkor már nem járnak... - és hazakértük magunkat.
Másnap természetesen elaludtam úgyhogy a pizzát rohadt gyorsan bedobtam a sütőbe, hogy meg tudjak kajálni és, hogy odaérjek a koncertre. Gyomrom viselkedésének figyelmen kívül hagyása után magambafogadtam az ételt, aztán mentem fényképezni. Remek volt, egyszerűen remek. Volt egy kis izgalom előtte/közben/utána, de no problem, ütős lett.

Most kurvára nincs semmi ihletem, tömören ennyi.

Számting

2008-03-16T13:25:00.003+01:00

Itt megtalálható az egyik én általam írt tab. Egy rövid riffnek kéne lennie, nem tudom, hogy elég jó-e, nekem tetszik.
Majd este talán írok egy hosszabb bejegyzést. De most, séta.

Newság!

2008-03-15T23:55:00.006+01:00

Na srácok, azt mondom desigváltás. Erősen ráfért a blogra, igaz, így sem vagyok teljesen elégedett. A kedvenc bandáim leírását még valahogy megoldom, de most más.

Talátam egy remek játékot melynek a Super Crazy Guitar Maniac Deluxe 2 névre hallgat.
Bár nem tudom, hogy létezik-e első része...mindegy.
A lényege a játéknak az, hogy minnél több pontot szerezzünk a dalok pontos lejátszásával. Így tudunk új songokat megnyitni, új gitárokat felszabadítani. Végülis ez egy flash guitar hero.
Kezdésnek ki kell választani a hangszeredet. Nem kell semmi nagyra számítani, de háromnegyedük eredeti modellekről lett másolva.

Aztán vannak itt dalok is, igazi bandáktól. A számok letölthetőek MP3-ban. Cool.

Jjjja, aztán lehet tolni a rákkenrollt.

Na, van nekünk egy játékképernyőnk, vagy hogy nevezzem. Ezen ugye megtalálható egy gitáros játékokhoz elengedhetetlen gitárnyak-rész, amin futnak a hangok. A gitár megszólaltatása a nyilak és az A, S és D billentyűk a vonalra érés közbeni lenyomásával valósítható meg.
Értelemszerűen, amekkora a szorzó, annyiszor több pontot szerzünk.
Nos, én ezzel sok kellemes félórát szereztem magamnak, próbáljátok ki mert unaloműzésnek remek.
Amúgy csak azért csináltam ilyen csilli-villi képes összefoglalót, mert nem volt jobb dolgom.

Naplórészletek I. - Önsajnálat/szabad gondolkodás forevör

2008-03-01T20:22:00.008+01:00

2007.02.22

Nincs kommunikáció ezekben a szobákban?
Hogy bírják ki ezek az emberek? Fekszenek/ülnek kukán, miközben lefolyik az infúziójuk és ennyi.

- RHCP - By the Way - 05 - Don't Forget Me -

Őszintén sajnálom, hogy Reginek távoznia kellett, Ő volt az egyetlen akivel normálisan lehetett beszélgetni/sztorizgatni, (Régen gitározott, House fan volt. Az utóbbi egy gyógytornásznál mondjuk talán annyira nem különleges.) vele vettem észre, hogy VAN kommunikáció a 4. emeleten.
Most mit tegyek? Talán beleolvadok a környezetembe és gyarapítom a zöldségek táborát?
No sir, not today, thank you kindly.

- RHCP - By the Way - 06 - Zephyr Song -

Basszameg, bejött a nővér, kizökkentem.

- RHCP - By the Way - 07 - Can't Stop -

El kéne csennem egy lövésnyi morfiumot, egy időre kiállítana. Még a legprimitívebb vicceken is röhögök, ez jelenthet valamit. Kikezd ez az egész, nekem élő emberek kellenek. Valaki, egy társ, aki szeret ahogy vagyok, mellettem van, itt is akár. Nekem nincs Boddah-m, vagy akármim. Max Kurt Cobainem lehetne, de jobban belegondolva, ez morbid emlékgyalázás. A lelki társamat megtaláltam egy csodálatos lány személyében (Message for Her if shes reading this piece of sh*t: You are my Kim Gordon), de Ő az aki. Szeretném ha sokáig barátok maradnánk, lehetőleg jóóóó sokáig.
De néha úgy érzem valami más hiányzik, amiről mindig pofázok: a szerelem. Nekem kell. Nem kell. Így megy egy ideig, majd a végén leszarom az egészet, mert rájövök ki vagyok. Ilyenkor írok ilyeneket, látom örülsz, de nem tehetek róla. My tiny little mind meggyőzi a szívemet, lelkemet - hívd ahogy akarod - , hogy nekem biza kell. De a szívem/lelkem/további nyálas hasonlatom tudja, hogy igenis kell. De nem.

- RHCP - By the Way - 09 - Throw away your television -
( Itt megszakad a jegyzet és körülbelül egy órával később, új időpont felírásával folytadódik.)

Minek kell egyáltalán szerelem? Őrlődik az agy és a lélek, hogy a kapcsolat végén az egyik fél megszakadjon. Mikor múlik el? Örökös folyamat? Neeeem... Hiszen ott vannak az egyedül a sírjukba forduló szegény öregemberek.
Istenem, vegyetek ki innen, a büdös életben nem tudtam végighallgatni lemezt úgy, hogy senki sem zavart volna meg.

Hova tűnt az öreg a másik ágyról? Az előbb még itt volt.

2007.02.29

"A seggem partja, a seggem parjtjánál..."
Jólvan Jani.
Kezd elegem lenni egyes elemekből. Érzelmek gondolatok, teóriák, képzeletek, fantáziám szüleményei, álmok, csak lógnak a levegőben. Egyszerűen nincs időm rájuk. Pedig mindig az álmok világába menekültem. És most nem az alvásra gondolok, Ó nem. Ahova én megyek, ott zene szól, és mindig koncerthangulat van. Párok állnak a színapd előtt, amin csak 3-an állunk, egyedül.

- Foo Fighters - In Your Honor - DOA -

- In your Honor - Hell -

Basszus, kinyitottam az egyik betegnek az ajtót és a kinti táj gyönyörű, a gépem meg nincs itt. Remek.
Felejthetetlen témám. Mindig eszembejut és arra végződik, hogy rájövök egyre:

- Foo Fighters - The Colour and the Shape - Everlong -

Akármennyire is akarok, nem fogok tudni szeretni, foylamatosan vesztem el ennek a képességnek a darabkáit. Annyira... nem tudom, ismerem magamat, hogy az már árt. Könnyen megismerek másokat, viszont leszarom mit mondanak rólam, ez jó.
Magammal meg semmi bajom, de tudom ki vagyok. Sajnos?

- The Foo Fighters - The Colour and the Sape - Walking After You -
- Echoes Silence Patience and Grace - The Pretender -
- Echoes Silence Patience and Grace - Let it Die -

Hallgató lányok, orvosok, angolok, nővérek és betegek kedvence lettem. Wow.

2008-02-17T20:15:00.005+01:00

Hozzátok szólok Béláim az Úrban, bejelentenivalóm van!

Holnap beköltözök egy egészségügyi intézménybe, de hétvégén valószínüleg itt leszek, hogy aztán a hétvége végén, vagy hétfő reggel visszamenjek. Ez így fog menni 2-3 hétig, majd lesz egy nagyobb megszakítás, ami akár 1 hónapig kiterjedhet. Megműtik a gerincemet, jól.

Úgyhogy semmi huncutkodás, mert úgyis visszajövök és szétcsapok köztetek.
Nem, nem félek. Még. Azon az alapon vagyok, hogy műtét előtt elég parázni. De magamat ismerve akkor olyan szinten fogok, hogy beleremeg a ház.
Most kurvára nem tudok mit írni megint. Beszűkült a szókincsem, jól. Ne füvezzetek sokat.

Na, majd jövök.

Legyetek jók.

Mára ennyi

2008-01-21T21:41:00.002+01:00

Kémiaóra.

Ennek nincs címe

2008-01-20T00:27:00.001+01:00

Komolyan nem értem miért vezetek blogot. Rendszertelen hülyeségek tárháza az egész, egy srác naplója, akit lassan összenyom a világ. Itt úgysem olvasol olyat ami tetszene, nem fogsz találni jópofa játékokat, se mást. Csak nyavajgást. Jajveszékelést, hangos kurvaanyázást, majd egy tompa puffanást, ami azt jelzi, hogy az önbecsülésem elérte a padlót.

Végülis ezért találták ki a blogolást nem? A modern kultúra seggénél fogva veri szájba az emberiséget, remek.
Úgyhogy most végigolvasod a gondolatmenetemet, mert nem bírod megállni, hogy elklikkelj innen mielőtt befejezted ezt a bejegyzést. Tudom, szar érzés.

Elgondolkodtam, és nem értem miért hiányoznék akárkinek is. Nem vagyok különleges, nem vagyok jóképű, nem vagyok szórakoztató, se valami jó tanuló, és trükköket sem tudok mutatni gyufásdobozokkal/sörösdobozokkal.
Egyszerűen eltűnnék, fakereszt, síró rokonok és ennyi.

" -Boldog vagy?
-...Persze!..."

Mondtam volna azt azt szegény ördögnek, hogy "Nem.", és nehezzítettem volna meg a munkáját? Igen, azt kellett volna tennem. Szórakoztató lett volna. Legalább nyítan kijelentettem volna, amit mások csak homályosan látnak. Jó nekik, talán mást is homályosan látnak... magukat, az életet, a világot...
Jó lehet idiótának lenni.
Bár azzal, hogy ezt kimondtam, csak alátámasztottam bizonyos elméleteket, miszerint egy neveletlen tahó vagyok.
Lehet, de körülbelül leszarom mit mondanak mások. Érzem az unszimpátiát bennük, nem kell a verbális "alázás".
Nem, nem fogok különböző professzorokhoz menni, ahogy anyám azt gondolja. Nem kell senki akivel beszélhetek műtét előtt, ez a legnagyobb baromság amit el lehet képzelni. Pont egy idegennek fogok kitárulkozni. Naná, meg vilmoskörte.

Hiányzik, hiányzik, annyi minden hiányzik.

Az utcán, az iskolában, a boltban, akárhol, mindig egy álarc mögé bújok, hogy megvédjem a körülöttem lévőket azoktól a negatív gondolatoktól amik belőlem áradnak. Most ez úgy hangzik mintha valami védőszent lennék, egy szuperhős, Jézusom...

-_-

2008-01-10T23:37:00.001+01:00

Igen, töröltem az előző írást. Mert egy fasz vagyok.

Mondhatni szar napom volt. Nem is szar. Csak egy kicsit. Félig. Francnak írok tőmondatokat.
Irdodalmon a vers utolsó strófája nem jutott eszembe, kihagytam a picsába. A többi tökéletes, köszönöm. Spanyolt pofátlanul kipuskáztam. Előtte felírtam a padra a szavakat, ömlesztve, úgy tűnt mintha valami más lenne, mondjuk egy vers, meg takartam is. Remek.
Végig kell beszélnem a tanári kart, hogy adjanak egy javaslatot február 18-ig, mert ha nem, a pokol forró bugyraiban fognak szenvedni az idők végezetéig.
Nem, nem félek. Most. Majd fogok, de ráérek aznap. Csak úgy érzem egyre rosszabb, romlok.
Kibaszottul elegem van, mindenért én szívok, én segítek, én derítek jókedvre... nem éri meg.
És ÉN mikor fogok kapni valamit? (Igen, itt sír a szám, ez egy blog, elmehetsz a viharba ha nem tetszik. Nagy az egom, az önbizalmam és kevés a boldogságom, baj? Írj te is bazdmeg.)
Ma csak úgy fogtam magam, felvettem a kabátomat (amit egy nap alatt megimádtam) és követtem a hölgyeket a dohányzóba. Ez az iskola közebén egy nyílt átjáró-féle két folyosó között, de nem használják, csak erre. Falnak dőltem és csak néztem az eget. Igen az eget, régen láttuk ilyennek, kék, napsütötte...
Ott lett elegem.
Rámjött újra az az érzet, hogy semmi vagyok, senki. Ez igaz is. Egy vagyok a 6.5 milliárd szerencsétlen közül, aki ezen a szargolyón próbál megmaradni. De jó ez nekem, hogy itt vagyok? Egyenlőre nem. Lehet nem is lesz, time will tell, csak azt ki is kell várni. Félig üres vagyok, kurvára zavar. Egy rendes élet hiányzik, amin van kapcsoló. Hogy megszökhessek a Karma rendőrség elől ha baj van, hogy elbújhassak... A kapcsoló megvan, csak nem működik, de egyfolytában üldöznek...

Karma rendőrség alatt azokat az érzéseket értem ami elől meg szeretne lépni az ember, nem akarja, hogy utolérjék, nem akar tudni róluk, mégis ott vannak... és persze az eredti jelentés szerint ők jönnek ha valami rosszat teszel. Amiben bővelkedtem az elmúlt időben.
Elbaszott döntések, elszalasztott lehetőségek, kisebb nagyobb hazugságok, mind-mind megelőzhetőek lettek volna, ha nem kúrom el.
De itt vagyok. Idézeteket fogok írni a cipőmre, FUCK feliratú kitűzőt és egy pengetőt hordok, Nirvana-t hallgatok, szarok a véleményetekre. Ez vagyok én.
Más is észrevette, hogy ma nem voltam a magaslaton, ez aggaszt. Azt jelenti nem tudom rejtegetni amit akarok. Gyenge vagyok és hülye is. Érdekesség az, hogy ezt tudom magamról, nem kellett külső segítség a megállapításra. Csak a külső segítség néha magától jön...

Eredetileg angol bejegyzést terveztem, de az még délután volt. Meg amúgy is, ha nem...úgyis tudod.

Kispál jót tesz az egészségnek, tetszikérteni?

2007-12-29T17:30:00.002+01:00

Tegnapi nap nem volt semmi.

You see, jegy nélkül nehéz bejutni egy koncertre.
Úgyhogy jóval előbb odamentem, hogy tudjak magamnak venn. Pénztártól, gyanús alakoktól, apukáktól akik mégse mennek be, tökmindegy. Ott álltunk kb 2-3 órát, mire már közel voltunk a célhoz, de kijelentették, hogy elfogyott. Leszartuk, vártunk még egy órát (hidegben...), közben kaptunk egy fél üveg bort az egyik rendes arctól, mert motozásnál ugye úgyis elveszik. Megkérdeztem a biztonságis srácokat, hogy van-e jegy.

Perszehogyvolt.

Két ember mellett csusszantam be az ajtón, gyönyörű mutatvány volt, a biztonságiak is értékelték. (fél 9 körül lehetett.) Gyorsan odaálltunk a pénztároscsaj elé és benyeltünk 4 jegyet, mert ugye 4-en tök jól összejöttünk kint. Igazából 7-en voltunk, csak az egyik srácnak sikerült szert tennie egy jegyre, áron alul, az orrom előtt. Két csaj nem tudom hova tűnt, pedig aranyosak voltak, velük szórakoztunk a tömeg közepén. Aztán maradt két pesti lány, és egy kanizsai srác, plusz szerény személyem. Na, fölmentunk a lelátóra és ott énekeltük végig az egész koncertet. Gitárt nem hoztam el, mert...közel sem járt a sorszámom na. (Nem tudom, hogy a mellettem ülő lány milyen cigit szívott, de rohadt jó illata volt.) A koncertnek úgy negyed egykor lett vége és akkor még nem mentem a Rákba.
Hazafelé próbáltam taxit fogni, ami nehéznek bizonyult, szóval rendeltem egyet. Ugye névre kellett rendelni, de így is egy 6-os csoport elől lógtam meg egy kocsival.

Bocsánat.

Csináltam reggel(Hja, délután egykor, enyhe fejfájással.) pár fotót a ház körül.

Karácsony, miegymás...

2007-12-26T18:09:00.002+01:00

Rokonok, sütemények, italok, ajándékok, látogatások.

Káosz.

A karácsony egy remek ünnep. Szép, teljesen gyönyörű, ha van hó a hangulat kedvéért, és forraltbor, szintén a hangulat kedvéért... Jó ha van társaság - a hangulat kedvéért.
Mindenki örül egymásnak, rég nem látott rokonok ölelkeznek, hogy aztán ajándékokkal kedveskedjenek egymásnak. Szép, nincs bajom vele, teljesen rendben van.
De tényleg, miért indítok így? Szeretem a karácsonyt, legalábbis eddig szerettem.
Első nap remekül telt. Felébredtem, nagyanyám már a házban volt. Természetesen ez körülbelül 11 óra, fél 12 körül történt. Rutinteendők után irány a konyha. Egy laza ebéddel kezdünk, ami öhm...nem éppen egészséges... de finom. Délutáni "szabadprogramok után természetesen ajándékozás folyamatosan. Folynak be a vendégek, "De rég láttalak" arccal, a fíling lapos. Az is marad a program végéig, pár éve így megy ez. Egyvalami állandó: A keresztapám tesójának barátnő-állásának megvitatása.
"Jaj, pedig annyira mennénk már egy jó kis lagziba." Ok, nem úgy van az, hé!
"Nálad mikor fognak togyogni?" Ez övön aluli már megbocsáss.
De amúgy mondhatni nyugodtan telt az este. Elmondhatom magamról, hogy egy fényképezőgép büszke tulajdonosa vagyok, remek képeket lehet vele csinálni. Színre és élességre sem lehet panasz. Egy másik csomagban Hugh Laurie Balekja lapult, ami hihetetlenül jó könyv, ajánlom mindenkinek aki szereti az angol humort. Még egy könyvet rejtő csomag volt, de erről csak akkor mondok többet, ha már elkezdtem olvasni.
Ma még volt egy futásom az apai nagyanyámnál. A város másik végébe kibuszoztunk, elköltöttünk egy ebédet és ott töltöttünk pár órát. Szokásos.
Holnap még fel kell készülnöm keresztapámék érkezésére, ami két kicsivel jár. Fárasztó.
Igaz most sem vagyok a topon. Whatever.
Nemrég sikerült meglepnem magam egy 5 GB-os mp3 lejátszóval, szóval eléggé örülök a fejemnek. Minden ráfért amit szerettem volna tárolni, kész álom.
Még el nem felejtem: Ajánlom mindnekinek a Kedves Wendy! című, Lars Von Trier által "írt " filmet.
Azt hiszem nagyjából ennyi elég belőlem karácsonyra, majd úgyis eszembe jutnak dolgok az ünnepek után, most nem hagyom, hogy elbasszák a kedvem.

Néha unatkozok én is, na. (A szöveg direkt van úgy írva ahogy.)

U.i.: Nem tudom, hogy megyek-e, de ti húzzatok 28-án Kispálra.

Karácsony

2007-12-26T01:09:00.003+01:00

Boldog karácsonyt minden kedves olvasónak és nem olvasónak egyaránt!

(Most ennyire tellett, bocs)

Zene mindenkinek

2007-12-14T14:55:00.003+01:00

Frissites hamarosan...

Opinion

2007-11-20T22:53:00.001+01:00

Nincs boldogság. De nincs szenvedés se. Az emberek érdekes módon meg tudják teremteni maguknak azt a köztes állapotot, amivel nap mint nap munkába indulnak, kocsit vezetnek, ebédelnek, szórakoznak. Úgymond, szenvednek a reggeltől, a felkeléstől, a ködtől, a hidegtől, egyéb... de boldogok. Hiszen ott vannak, állnak az ajtajuk előtt, élnek. Persze ez is csak egy nézet a sok közül ami agyam mélyén kering. Mindennek-mindennek van másik nézete, egyik jobb mint a másik. De egyvalamire rájöttem az utóbbi egy hétben: A boldogság kib*szott tág fogalom. Lehetsz boldog azért, mert kaptál egy kocka csokit a barátodtól/barátnődtől, lehetsz boldog, mert a vércukrod remekül áll... annyi dolog van, egyik nagyobb mint a másik... a boldogság nem mérhető. Nem szeretem ezt a szót használni. Boldogság. Ki boldog? Az ember amúgy is szereti letagadni, hogy szar a kedve, nem fogja neked megmondani, hogy "A Náncsi néni leköcsögözött és ezért szomorú meg dühös vagyok." Továbbmegy, inkább a vidámság álarca mögé bújuk és megvárja a fejleményeket, hogy visszavághasson, ha van miért.
Ha egyenesen megkérdezik tőled, hogy boldog vagy, mit válaszolnál? Persze, hogy azt, hogy igen. Tőlem is megkérdezték 30-egynéhány ember jelenlétében.
"Persze."
Inkább az illett volna oda, hogy "Persze, hogy nem.". Miért legyek boldog? Jó nekem? Igen, sokrészről jó, a barátaim elfogadnak, anyámmal sem vitatkozok a szokásosnál többet... Egyszerűen nem tudok örülni. (Emo-méter kileng, vissza már a k*rvaanyád!)
Egyik nap úgy fogadtak, hogy "Szar az élet, nem?". Nem, a világ szar. Lezárva.

Tudom, kéne egy fejléc-something a tetjére, de kurvára nem értek a PhotoShophoz.

Az az érdekes, hogy amióta az előzőket írtam (Röpke 1 napot karol fel ez a bejegyzés) elment az a szar kedvem, de még ittvan az a keserűség... egyszerűen fura. Fikázó hangulat, ilyenkor tudok ironikus-szarkasztikus lenni. Nem mintha nem lennék a mindennapokban elég ironikus, de ez kész káosz.
Szombaton megvettem a Bleach-et (Nirvana), azóta sem tudok leszállni róla. Úgy csinálok ahogy a gagyi Z-kategóriájú amcsi tinifilmekben látjátok, hazajövök és mindjárt bekapcsolom a lejátszót. És bömböl a Love Buzz, az About a Girl vagy a Sifting.

Mostanában a legtöbb időmet (A TANULÁS MELLETT PERSZE)a gitárral fölfönfekvés-zenehallgatás kombó teszi ki, de teljesen élvezem.

Ultraviolence is good

2007-11-09T02:53:00.001+01:00

Igen, megnéztem Kubrick művét. Nos, mivel engem nem lehet könnyen meghatni, így nem tudok igazán mit mondani,ezt látni kell. 1995 egy remek író, Anthony Burgess tollából. A könyv egyébként 1962-ben jelent meg a polcokon, meglepően hatalmas sikert aratva, már akkor tudták, hogy kiérdemli egyszer a "klasszikus" címet.
És tényleg, a könyv is és a film is mustsee/mustread kategóriába tartozik. Nos nekem csak az előbbi volt meg, de ezek után tervezem elolvasni is. (Na, így vagyok a Félelem és reszketés Las Vegasban-nal is, bár ez nemsokára rendeződik.)
No, de nézzük a filmet. Annak idején rengeteg Oscar szobrocskát nyert és az eltelt időben sem vesztett fényéből.
Érdekes, majd ha utána belegondolunk, jó dolgokról szól a film, viszont valami kegyetlen módon. Ugye adott egy szociopata "szarok a sírotokra" főhős, annak három társa, akik lopnak, csalnak, erőszakolnak, gyilkolnak. (Megjegyzem, akkoriban az embereket jobban megérintett elméleti síkon egy film, nem vették figyelembe az megjelenített kegyetlenséget.) Eme remek embereknek követhetjük végig pályafutását, a főhősünk totális belső megsemmisüléséig. Alex DeLarge (Nagy Sándornak szokta ejteni, Alexander the Large) egy különlegesen felszabadult, Beethoven rajongó fiatal, a film alatt elmeséli a saját szavaival életét. (néhány orosz szóval fűszerezve) A film három részre tagolható:
1. Erőszak, erőszak, erőszak
2. Alex börtönben töltött ideje, az agymosás ártalmai
3. Alex újra szabad.
Nos, mikor Alexet elárulja az egyik társa, a rendőrök elkapják és egy agymosott mintaembert faragnak. Igaz, hősünk magától jelentkezik a kísérletre, ahol hipnózissal, szuggesztióval és fizikai beavatkozással metsszik ki az erőszakra való hajlamot a páciensből. Megfosztják a választási lehetőségeitől ("Mechanikus Narancssá alakítják"), így engedik haza, de élete teljesen ellenefordul. Barátaival (bandájával), régi ellenségeivel találkozik, akik nem fogadják szívesen. (Az utolsó bandatagot Kubricknak ki kellett hagynia a filmből, ezért az amerikai könyvkiadó a hibás.) Az elmejobbító-gép-társadalom teljesen tönkretette az életét, így próbál újrakezdeni a film végén. Szerény véleményem az, hogy ezt a filmet mindenképpen látni kell egyszer az életben. Elborult, kegyetlen, de nagyon mélyen megvan benne az igazság.

Más.

Elnézést, hogy ilyen stílusban írok, de háromnegyed 3 van, meg lassan két hete beteg vagyok, bekaptam valami finom vírust. De valahogy mintha jobban menne így a gitározás, könnyebben, vagy nem tudom. Furcsa.
Remekül beszart a DVD lejátszóm, a tervem, hogy kiírom a filmeket és úgy nézem meg, kudarcba torkollott, de sebaj. Kurt itt gitározik a falon, hihetetlenül tetszik ez a kép.
Kedves Kata kutyáját megmérgezte valami állat, ezúton is szeretném hangsúlyozni, hogy ne szomorkodjon. (Megkeressük a srácot...)
De komolyan, milyen ember az ilyen? Ha véletlen volt, akkor meg, hogy lehet valaki ilyen balfasz? Kiosztanám neki a kötelező 10 év kötelet.
Nyugodj békében Grafi!

Du bist klein in der Hosen!

2007-10-27T16:35:00.003+02:00

Sad thing to realize, there is no hope. The television headed people are starting a world dominating-crusade and I'm in the centre. With other fellows, who are sick of this life. We dont need any disco music, shitty style and other stuff. And? Can't you just leave us? In peace maybe? Sometimes, I want to say "F*ck this, I'm leaving.", just... I can't. That would be death and I dont want to die in the near future, so... I wont beg you, I just ask nicely. Please dont mock us in every f*cking minute! We dont do that, WE observe the rules, It wont make you "uncool" damnit.

És most kezdődik mai adásunk lényeges része. Csak feszegettem az angoltudásom határait.

I see TV-headed people...

2007-10-24T17:38:00.001+02:00

Most nincs nagy ihletem, de bejelentem, hogy a kommentelési lehetőséget megoldottam, mégpedig a layout tulajjal, Bryannal. Volt olyan kedves mailfordultával megadta a html-kódot amivel megoldottam. Zsír.
Holnap megyünk, aztuán is és azután is... legyen már vége.
Ma se volt senki eltévedve, áh. Ebben a három nap szünetben úgy bezombult mindenki, hihetetlen.
A fejemet is egyre többet forgatom valaki miatt...eh...
Azok a fránya Kispál albumok csak nem akarnak átjönni maguktól...
Ez meg egy jókis flash játék, egy létező game mintájára:
Portal
Tessék nézni, a (térlátást pont nem) de a logikát valamennyire megdolgoztatja.

Könyvek, könyvek....

2007-10-23T15:34:00.001+02:00

Annyi kissebb dolgot tudnék venni az angliai kastélyok mellett, ha nem lennék folyton leégve.
Például most itt van Hugh Laurie új könyve A Balek. Negatív kritikát még nem láttam róla, de gondolom a sikeréhez hozzájárult doktorunk népszerűsége is... Attól még lehet nagyon jó, hogy agyonhypeolták. Nomeg itt van kedves Katám új könyve amit kötelezőnek tekintek megvásárolni. Egy bűbájos történet Evelyn Lau tollából. Érdekessége, hogy igaz történet, az író saját zűrös élete, tele drogokkal, szexxel, piával és kalandozásokkal. Remekül hangzik. És persze ott van Hunter S. Thompson atyánk könyve, aminek megvételét halogatom egy ideje...
Most, hogy az mp3 lejátszóm is elkúródott, nehéz lesz összeszedni a dolgokat. Hangológépet is kéne vennem már, mert hallásból egy gitárt nem tudok behangolni. Nirvana cd-ket is kinéztem magamnak, de ez egyenlőre álom marad.
"Mi lenne Géza! Október 23! Világraszóló esemény! Nem kell szednem vízhajtót."
Aki tudja, tudja, aki nem az IJ. :)

A kezdetek kezdete

2007-10-22T22:12:00.001+02:00

Hello, hello, hello, how low?

Zsolt vagyok és ez itt az én szerény blogom, ahova szerény bejegyzéseket fogok írni, az én szerény kezeimmel, amikkel a szerény billentyűzetemet ütögetem.
Eddig remek minden, csak ez a pisztolyos főkép nem tetszik. Majd ha találok valami normális layout-ot, akkor egy laza cserére lehet számítani. Addig ez van... Félreértések elkerülése végett, nem azt mondom, hogy ronda, mert ki van dolgozva, csak az a pisztoly nem kéne. Füstölöghetne helyette mondjuk egy cigi. Egy cigaretta vagy egy szivar mindjárt elviselhetőbb lenne a szem számára. De most örülök, hogy él ez az egész. Lehet kommentelgetni, ide is, meg a chatboxba is ott bal alul. Szépen játszódjatok.

'Estét